Mindenkinél máshol vannak a határok az otthoni, a hétköznapi eljárós, az elegáns, és kiöltözött kategóriák között.
Nekem otthonra póló, de ha bemegyek a céghez, akkor farmer és ing, ha meg tényleg meg kell jelenni akkor szövetnadrág, stb. Kutyasétáltatásra mondjuk nem öltözök ki, igaz nincs is kutyám. :-)
Gyerekkoromban akinek volt órája, az már volt valaki az osztályban, talán a sok zenés Casio volt hasonló státuszban mint ma a felnőtteknél egy Rolex, de már megkoptak az emlékeim. Akkoriban a déd és nagyapáink még simán elővették a zsebükből a zsebórát, de a szüleinknek nyilván karórája volt, többnyire felhúzós, de persze ők is váltottak kvarcórára, csak nem bazárira.
Engem, mint junior technokratát 14 évesen a Seiko 5 teljesen levett a lábamról, mert hogy egy óra amit nem kell felhúzni az maga volt a varázslat. És ki is emelt a tömegből, mert a tucat kvarcórák világában középiskolában (gépészeti szakközép) a haverok értékelték a kattanásomat. Sajnos a csajoknak mindig magyarázni kellett, és a legtöbbje nem értékelte a fogaskerekek varázsát, dehát minden gimnazista tudja, hogy a lányok hülyék, szóval ja.
A pénzen megvehető figyelem már ott is létezett, hiszen volt akinek alsó polcos hét szegmenses, és volt akinek rettentő menő grafikus kvarc kijelzős számológépe volt. Nekem sikerült szert tennem egy Casio FX-702P -re ( https://en.wikipedia.org/wiki/Casio_FX-702P ) amivel istencsászár voltam, persze megint sajnos csak a fiúk körében. (Ennek köszönhetően most fogalmam sincs a kétismeretlenes egyenlet megoldóképletéről, mert anno leprogramoztam benne és onnantól kezdve csak használtam. Mondjuk azóta sem kellett sosem, úgyhogy ez jó döntés volt.)
A Seiko 5 órám nem azért érték, mert önmagában az lenne. Ez csak számomra érték, mert több mint három évtizede hordom. A másik órám bicajozáshoz van, abban nincs finommechanika amit szétráznék. A harmadik órám ha lesz, akkor e-ink kijelzős lesz, mert az nekem bejön. (Vagy esetleg egy Nixie, ha egyszer sokat iszom és úgy rendelek egyet) A Seiko 5 simán megvehető bárki által, nem státusszimbólum, hanem egy jófajta, megbízható időmérő. A Rolex is lehetne ilyen, ha nem lenne százszoros az ára. Ezt hívják státusszimbólumnak, amikor már nem az idő mérő szerkezetért fizetsz, hanem csak és kizárólag a figyelemért, - már ha valakit ez még érdekel a mi korosztályunkban. Nem vagyunk már kangörcsös gimnazisták, akik mindenáron ki akarnak tűnni, hogy közvetlen hatással nyűgözzék le a kinézett nőnemű egyedet, vagy közvetetten alakítsanak ki magukról olyan képet, ami megkönnyíti a csajozást.
Az új generációk már nem hordanak karórát, hacsak nem okoskütyüt, a praktikus kommunikációs eszköz is egyben. Mi még hordunk buta órát, mert évtizedek alatt megszoktuk. Engem az zavar, ha kilépek a lakásból, és hiányzik a megszokott súly a csuklómról. Én egyébként már várom azt, amikor nem lesznek telefonok, mert a tepsi felköltözik az emberek csuklójára, egy méretesebb karóra, vagy széles karkötő formájában, esetleg kihajtható kihúzható képernyővel.
Gondold el, a mostani telefonok a zsebórák újkori megfelelői, így a miniatürizációval ezek is végig fogják követni azt az utat, mint a hajdani időmérő szerkezetek. Szerintem.