Lehet urban legendnek tekinteni, de azért van mögötte erős valószínűség: X ideig tart megkeresni azt, hogy hova rakjuk a swap területen az anyagunkat. Y ideig pedig a FS-réteg keresi ki, hogy ideális esetben hova pakolja az anyagokat. Ezek gyakorlatban mindig pozitív értékek. Innentől X < X + Y . QED.
Ami a végét illeti, FreeBSD-n annyi swapdevet és swapfile-t csinálsz, amennyit akarsz (man: "the maximum number or devices is unlimited"), szóval ha kevés, akkor simán hozzárakhatsz. Technikai értelemben rontod az elméleti swap teljesítményt, ha ugyanazon a fizikai eszközön többet konfigurálsz, mert (idézet a manból) : "There is no priority mechanism." Azaz azonos prioritással fog egyik és másik területre dolgozni a rendszer, tehát oda-vissza cikázik a diszk 2 része között. (Nyilván, ez HDD-n egyértelmű probléma, SSD-n ez azért valószínűleg elhanyagolható.) Ha bele akarnék kötni, én ezt tekinteném negatívumnak (HP-UX-en vagy Linuxon pl. tudok prioritást állítani).