Az egész egy idegesítő szar volt, a felső panelre száműzött menüsorral, meg a lebutításaival, hogy nuku asztali ikonok, nem lehetett leméretezni alkalmazást a tálcára, csak a dokkra, stb. Sajnos a Gnome3-48 is ugyanez a fos, épp csak pár fokkal jobb, kerülöm is. A MacOS-nek egy béna koppintása, némi tabletes dizájnnal kiegészítve, porig butítva. Használtam én is egy időben, 2018 környékén, mikor a Wayland-et teszteltem először, akkor futott Gnome 3.28 talán vagy 3.18, nem emlékszem. Bajom nem volt vele, azon kívül, hogy iszonyat buta, pár hónap tesztelés után, miután látszott, hogy a Wayland nekem már akkor működőképes volt, átváltottam SwayWM-re. Így a Gnome csak egy pár hónapos tesztkitérő volt, amúgy már valami 2017 óta WM-eket használok csak, kb. 2018 óta meg csak tiling WM-eket. Nem is bírnék már visszamenni ehhez a hagyományos-ikonos-egerészős mainstream desktophoz.
Az már csak hab volt a torán, hogy a Unity elég bloat is volt, ne feledjük, hogy 14 éve vezették be, akkor még a gépek nagy része nem volt valami acélos, RAM is kevesebb volt bennük átlagban. Nyilván mai gépeknek nem kottyanna meg.
Az Xfce teljesen jó, bár az is hízóban van, de még egy lájtosabb alternatíva. Mondjuk default konfiggal elég ocsmány, cérnaboglya mintázatú, tapétahatású háttérkép, patkány ikon, meg szürke UI, szóval alapból gyomorfordító, viszont ha az ember rászánja az időt, szépen be lehet konfigurálni normálisra. Sajnos ezt sok program elköveti, hogy alapból ocsmány a kinézete, és emiatt megijedve sokan dobják, még mielőtt esélyt adnának neki, Ratpoison, Openbox, GNU Emacs, xterm, vim, és még van jó pár ilyen.