Azért pontosítsunk kicsit.
Az oligarcha a szellemi proletariátusunk szerint az állammal jó viszonyban levő gazdag embert jelenti. Valójában ahhoz, hogy oligarcha legyen valakiből, nem elég az állammal kötött üzletekből meggazdagodni. Oligarcha attól lesz valaki, ha a viszony megfordul, tehát a gazdag magánszemély van befolyással az államra, nem mint nálunk, ahol az állam közreműködésével gazdagodnak sokan.
Ez a dolog nálunk akkor zárult le, amikor az Orbán 1G lett, mert a Simlicska nem tudott az elképzelése szerinti befolyást gyakorolni a politikai rendszerre. Azóta szerintem senkinek nem volt bátorsága ahhoz, hogy oligarcha akarjon lenni. A politikai döntéseket nálunk a politikai rendszer hozza, nem a gazdag emberek, akiket budapesti értelmiségünk leoligarcház. Sok gazdag ember valóban az állammal kötött üzleteken lett nagyon gazdaggá, de nulla befolyása van a politikai irányok meghatározására. Ebben nem sokban különböznek azoktól, akik a NER-től függetlenül lettek gazdagok, mert bármilyen meglepő, nem minden gazdag ember NER-es (akármit is jelentsen ez a szó). Nálunk nincsenek oligarchák. Gazdag emberek vannak, meg nedves álmok arra, hogy a pénz beleszólhasson a politikába. Nyilván a gazdag emberek egy része erős híve a politikai rendszernek, ezek között vannak olyanok, akik gazdasági és azon kívüli eszközökkel gyakorolja a hatalmát, de ettől még egyikből sem lett még oligarcha. És vannak olyan nagyon gazdag emberek, akik nem hívei a NER-nek (akármit is jelentsen a szó), ezek többnyire ugyanúgy viselkednek, mint a NER-esek (akármit is jelentsen ez a szó). Egyikük sem oligarcha.
A Musk esete valóban hasonló: a nagy haverság addig tartott, ameddig ki nem derült, hogy a politikai döntések nem szükségszerűen esnek egybe az egyén gazdasági érdekeivel és a politika nehezen befolyásolható a gazdasági nagyhatalom képviselői által. Legalábbis nem mindegyik által. Mert azért lássuk be: Amerikában a magántőke befolyása a politikára sokkal nagyobb, mint nálunk. Ezért hívjuk azt a rendszert liberális demokráciának.