Nem csak a bővíthetőség hiánya jelent problémát, hanem az emberi tényező is. Pontosabban a fillérbaszás. Egy nagy cég évente sokszáz vagy akár ezres nagyságrendű laptopot is vehet. Ha 100 gépen lehet spórolni 50 eurót, akkor az 5000 euró. Ez még nem egy komoly tétel, de ugyanez mondjuk 1500 gépnél már igencsak jelentős tétel a főkönyvben. Ha most ezt az összeget úgy lehet megtakarítani, hogy a gagyibb, nehezebben bővíthető gépet veszik nagy tételben, akkor láss csodát, azt fogják venni.
Persze lehetnek kivételek, de a vezetőségtől előbb fog engedélyt kapni egy drágább gépre a valamilyen osztály vezetője, mint az informatikus, aki netán tényleg ki is tudná használni a drágább gép tudását, és nem csak presztízsből akar villogni a drágább géppel a kollégái előtt.