Engem mindig meglep, hogy ezek milyen szinten archaikus áramköröket használnak. Kb mintha 90-es években megállt volna az idő.
Eleve már a töltőáramkörnek (kis vacak kapcsolóüzemű táp, C/10-zel töltéshez nem kell sok) önmagában is nagy üresjárati fogyasztása van. Okait hosszú lenne elmagyarázni, pláne egy tipikus flyback topológiás táp lerajzolása nélkül.
Ehhez jön még az, hogy igazából sosem hagyja abba az akku töltését. Ha névleges 12V-os akkuról beszélünk, akkor teljesen feltöltve, olyan 12,6-12,8V között stabilizálódik a feszültsége. A töltőfeszültség viszont ennél kicsit magasabb. Szintentartás végett a táp feszültséggenerátoros üzemmódban olyan kb 13,6-14V-on táplálja folyamatosan az akkut, az meg felvesz annyi áramot amennyit akar. Ha C/10 fölé nőne a terhelőáram, akkor kezd csökkenni a töltő tápegység feszültsége, lényegében innentől áramgenerátoros, normál körülmények között ez csak akkor játszik, ha az akku éppen nincs feltöltve.
Ergo az akku folyamatosan eszik valamennyit, ahogy az UPS folyamatosan próbálja kicsit (túl)tölteni. Ugyan az ólom-akkumulátorok ezt "tolerálják" - kb ezért használják még mindig őket, ezért nem kell cella-kiegyenlítést csinálni, stb. Ettől függetlenül meggyőződésem, hogy ez hozzájárul az akku élettartam-csökkenéséhez.
Nyilván ahogy idővel degradálódnak a cellák, kezdenek egyre nagyobb önkisülést összeszedni, a táp egyre nagyobb árammal próbálja kompenzálni, amíg egyszer már nem bírja (C/10-et túllépi az önkisülés, ezzel elindul lefele a feszültség), általában ilyenkor szokott kigyulladni a piros áthúzott akkumulátor lámpa. Ilyenkor már folyamatosan megállás nélkül annyit fogyaszt az UPS, mintha éppen le lett volna merítve az akku és most kellene teljesen feltölteni.
Hihetetlenül buta és pazarló az egész töltésvezérlés (ill annak hiánya) rajtuk.