Az a kommunikáció, ami okostelefon híján, Internettől távol szükséges egy délutáni program leszervezéséhez, teljes mértékben kivitelezhető egy 2G butatelefonról is, hívással vagy SMS-sel. A többit pedig megbeszélik otthon, számítógépről.
Lehet nyugodtan itt hatékonyságról, meg kényelemről beszélni, de annyival nem kényelmesebb egy okostelefon, hogy megérné rázúdítani a közösségi médiát a gyerek 11 éves tudatára, de igazából még az okostelefon árát se éri meg. Néhány gombnyomással talán több, be kell írni egy-két telefonszámot a butatelefonba, amire nem képtelenek a gyerekek, csak a magadfajta szélsőségesen idealista, fejlődésmániás, okostelefonbuzi, fősodratú mérnök urak hiúsága beáll a képbe, hogy "jaj az én gyerekem ne nyomkodjon már 2G butatelefont". Valójában meg egy működő megoldás.