A lakáselosztót nagyjából évente, ahogy a nagyobb teljesítményű fogyasztók dugaljait is, a többi fogyasztási helyet ritkábban, alkalomszerűen. (De pl. egy izzócserénél lehúzom a csillár bekötését takaró elemet, és megnézem a bekötést is).
"a csavar szépen meg tud lazulni"
pontosabban a vezeték anyaga képlékenyen alakul, kvázi "kifolyik" a csavar alól. Ez leginkább alumínium vezeték és/vagy helytelen nyomatékkal meghúzott kötés esetén jelentkezik. (Igen, a csavaros kötéseket nyomatékra kell(ene) húzni, nem "érzésre")
Sodrott vezetékre én minden esetben rakok érvéghüvelyt - nem jelent extra költséget meg időt - ellenben a szerelhetőséget és az üzembiztonságot szerintem nagyon is növeli.
A rugós szorítós csatlakozók kérdése érdekes - ha nincs jelentős hőterhelés, akkor a rugó anyaga nagyon-nagyon hosszú idő alatt tud önmagában olyan mértékben szerkezeti változáson átmenni, hogy az általa kifejtett nyomóerő veszélyes mértékben csökkenjen. nagy előnye a csavarkötéssel szemben az, hogy követni képes a vezetéknek a képlékenységéből adódó alakváltozását - gyakorlatilag konstans erővel szorítva azt.