Amikor mi voltunk fiatalkorú bűnelkövetők, még az ehhez hasonló szövegek mentek:
- Kiss lakás? Cserélje nagyobbra!
- Sárkány lakás? Süsü otthon van?
- Posta, nyereményosztály. Önök nyertek egy cigánygyereket. Két napjuk van átvenni, vagy postázzuk az egész családot.
- Jó napot kívánok, maguk rendeltek tüptüpöt?
- Tessék?! Biztosan nem...
- Nem baj, azért én küldök párat, tessék csak hallgatni.
Leteszem a kagylót, a hívott ismeretlen meg bután hallgatja, hogy tüp - tüp - tüp
- Csókolom, csak egy pár kedves szót szeretnék hallani.
- Hogy... Mi... Ó! Anyádat hívogasd te barom!
És ezzel lecsapja. Összenézünk a haverral a fülkében:
- Te, ez már a negyedik paraszt, aki képtelen valami szépet mondani. Van még apród?
A legszebb idők akkor voltak, miután szert tettünk a Schönherz koliban egy végtelenített telefonkártyára. Hú basszus, na ez is egy olyan dolog, amiről a gyerekeim sosem tudhatják meg, hogy milyen idióta dolgokat művelt az apjuk. :-)