Csodaszép ez az ábra, de még te se mész mindig végig ezen, hanem csak felkapod a vizet, és/vagy nekiállsz trollkodni. Szóval, mielőtt a másik szemében elkezdenéd keresni a szálkát, lehet, hogy előbb a gerendákkal kéne törődni... :D
De ajánlok egy másik megközelítést: ha nem tudom, hogy másokanak milyen traumái lehetnek, és érkezik egy ilyen vissszajelzés felém, hogy "engem most nagyon megbántottál, mert azt értettem ki a szavaidból, hogy..." akkor nem hajtom a magam igazát, hanem tisztázom azt a kommunikációmban, hogy mire gondoltam (hogy lehetett volna ott purple line is például, vagy beige). Ezt hívják igazából úgy, hogy empátia. Igen, szar, hogy néha magunktól kell rájönnünk arra, hogy akaratlanul is beletapostunk valakinek a lelkébe, és ezzel foglalkozni kell, de ezt - is - jelenti vezetőnek lenni.
És nem, az akit valamilyen trauma ért, amit egy ilyen mondat triggerel, ritkán gondolkodik logikusan. Nagyon, nagyon sok olyan ember van akiket elsősorban az érzelmei vezérelnek, és könnyen azok hatása alá kerül - és ez ritkán eredményez logikailag következetes szituációkat. De ezt nem is érdemes ilyen helyzetben elvárni.
Egy olyan közösségben, ami döntően az önkéntes munkára épül, igenis fontos érték az, hogy értsük és törődjünk mások érzelmeivel. Ez nem egy cég, hogy "ja, majd akkor felveszünk másik embert", itt elvileg minden kapcsolatnak, minden egyes hozzájáruló embernek számítania kellene (és ez is jön le az idézett levélből). És igen, vannak olyan emberek, akik visszaélnek az ilyen befogadó közösségekkel, ezeket el kell ítélni, de attól még gatekeepelni valaki érzelmeit egyszerűen nem tűnik helyesnek, és nem is tűnik a közösség érdekeit szolgálónak.