Sosem értettem, miért ennyire fontos embereknek a világról alkotott képük, a hitviláguk. Nagyon nehezen (főleg sehogy) néznek vele szembe, ha kiderül, hogy a világról alkotott képük kiigazításra szorul. Képesek inkább bármire, csak ezt a szembe nézést elkerüljék. Megy a wishful thinking: csak az a világ jó, amilyennek ők képzelik el a világot. És ez minden oldalon megvan. Nem csak a politikában. Pl. ha valakit vallásosan neveltek, nem tud vele mit kezdeni, amikor valaki ateista. Mindenféle prekoncepciókat társít hozzá. Pláne nem tud vele mit kezdeni, ha egy ateista történetesen keresztényibb módon viselkedik, mint magukat kereszténynek tartó emberek. Jaj meg ez a káromkodás a kedvencem. Lehetetlen a mondanivalóra koncentrálni, az a fontos, hogy miért úgy beszél az illető.
Persze szar, hogy a Trump nyert, de mit lehet tenni? Azokkal a dolgokkal foglalkozni, amikre hatással vagy. Majd ezt is túléljük valahogy.
Olyan a világ, amilyen. Látogató vagy itt, valójában semmi sem a tiéd. Minden átmeneti. A legtöbb dolognak messze nincs akkora jelentősége, amit egyesek tulajdonítanak neki.