Úgy látszik rosszul kommunikálok, mert az éltem boldog, nyugodt és nagyon jól érzem magam a bőrömben, viszont ettől még látom a problémákat. Az, hogy beszélek róla egy dolog, az meg, hogy ez mit vált ki belőlem az meg egy másik. Nagyjából semmit, mert harminc év meditálás után, az érzelmek egész mást jelentenek.
Vagyunk jó páran így, és tesszük amit lehet. Az olyanokat, hogy a tehenet kötelező oltani és az értelmetlen, fölösleges orvosi kezelés egy vagyon, azt igen is szóvá tesszük (egy tehén éves költsége a hét számjegyű összeget eléri). Ahogy azt is, hogy a guglin meg nem lehet magfogásról videót közzé tenni, mert a "szabad" nyugat egy részén nem rakhatsz el magadnak vetőmagot, mert az bűncselekmény, egy szinten van a bombakészítő videókkal. Ez nem szabadság, amit szóvá teszünk. A kutya fülvágás és verekedtetés tiltásáról is tartunk előadást (nem összetévesztendő a kutyaviadallal ami egészen más, ez a szelekciós nyomást növeli), mert a nyugati kutyatenyésztés éppen összeomlik a szemünk előtt.
A boldog élet nem vak élet.
Nem gondolom, hogy az enyém, a miénk a szent igaz út, de már a saját szórakoztatásomra statisztikázom, hogy a vendégeim hányszor mondják, "hát ilyen az igazi szabadság". Volt aki azt mondta, nálam egy nap alatt jobban feltöltődött, mint egy hét szabi alatt, pedig segített az állatoknál dolgozni. Szóval amit lehet, amire képes vagyok megteszek és nem fogok úgy elmenni, hogy ezt elbasztam. Ez már most jó érzés.
Tőlem mindenki az csinálhat amit akar, csak engem hagyjon békén. Erről hadoválok itt is folyamatosan. Valamiért sajnos a többség tolerálja és szereti ha csicskáztatják és maga is szereti művelni ezt.