Az a helyzet, hogy az emberek a meglévő szabadságukat is pazarlóan használják fel. Pl. te itt beszélgetsz velem.
Természetesen nem vitatom, hogy sok mindent lehetne. Mondjuk azt szívesen meghallgatnám, hogy krízis nélkül hogyan vennéd rá a gyengéket, hogy egy olyan társadalomban akarjanak élni, ahol a hatalom nem veszi le a felelősség egy jelentős részét az egyén válláról. Mert ugye az egyén szabadságának mértékével a felelősség mértéke is növekszik. Krízis hiányában apránként sem könnyű bevezetni ilyen intézkedéseket, mert ha az átmeneti időszakban (szerintem minimum évtizedekről van szó) romlanak ilyen-olyan mutatók (vagy egy hangoskodó csoport azt mondja, hogy romlanak), egy következő kormány pár idevágó intézkedés eltörlésével jól megmenti a társadalmat. Tehát a változáshoz kiterjedt társadalmi bázisra lenne szükség, vagy valami komoly válságra, melynek tapasztalatai megváltoztatják az emberek gondolkodásmódját.
Lehet a szabadság felé menni, de én valószínűnek tartom, hogy sosem kerülhetünk olyan közel hozzá, mint te és a hozzád hasonlók szeretnétek.