Mondok mást, hogy valaki pl. miképpen lesz fasz. Órás barátom meséli, hogy bemennek hozzá a műhelybe, jön egy erős középkorú nő az unokájával, utóbbi 10 év körüli. Belépnek, kölcsönös “jó napot kívánok”, és egy “szia” (a cimborám által). Mivel erre kifejezetten nem jött válasz, ismét egy “szia” következett. Aztán a kínos hallgatásra egy “szia kisfiú”-még ellökött, hátha degenerált a gyerek. Mire a nagyanyja szólt, hogy hagyja már, ez a gyerek ilyen, nem szeret köszönni, majd egy simi a gyerek fejére. Loál.
Hinnye :D amikor majd felnő, gondolom az étkező asztalomra fog szarni, és hagyjuk már szegényt, ő ilyen.
Szóval az egyik indok okés a “szülő” jaja, de az indokukat ettől még nem értem. Nekem szülőként a pofámról lesülne a bőr ilyen esetben és határozott elképzelésem van, miként lehetne leggyorsabban segíteni a dolgon ha már szép szóval nem megy.