"Azért arra kíváncsi lennék, hogyan függ össze az internet a természethez és környezeti kihívásokhoz alkalmazkodással."
Például az interneten kommunikáló gépek figyelmeztetik a tengerparti népeket akár hajnali kettőkor, hogy ezer mérfölre kipattant egy földrengés, kér óra múlva ér oda a cunami, úgyhogy ki az ágyból és irány a legközelebbi magaslat.
"Az egy érdekes kérdés, hogy az ösztön és tanulás milyen viszonyban van és milyen arányban irányít."
Az ösztön egy gyűjtőfogalom, benne van az általad ebben az életben, például egy gyerekkori "trauma" által beléd vésődőtt, de tudatosan már elfelejtett emlék, hogy mondjuk 2 évesen falun a nagyinál belenyúltál a csalánba, de azóta lakótelepi gyerekként és utána városlakóként nem találkoztál a növénnyel, de aztán egy kiránduláson a saját gyereked kezét fogva meglátod azt a cakkos szélű levelet, és amikor a gyereked felé nyúl, akkor gondolkodás nélkül, ösztönösen elrántod a kezét, és majd csak percek múlva tudatosodik benned, hogy hol láttál már ilyet. A másik ösztön ami genetikai emlék, pár éves gyerekekkel csináltak kísérletet, olyanokkal akiknek sosem volt állatuk, nem is találkoztak velük csak a képeskönyvekben. Állat hangokat játszottak le nekik, és a gyerekek viselkedése feszült lett amikor morgást illetve támadás előtti halk hangot hallottak, de a macska dorombolása és a kutya jókedvű hangja megnyugtatta őket. Hogy ismerték fel a különbséget példa nélkül? Ösztönnek mondjuk, de ez mint mondtam, egy gyűjtőfogalom.
"A mi istenünk a profit egy primitív zsigeri ösztön szolgálatában áll, tudomány ide vagy oda, a jelenlegi életünk alap vezére egy ösztön, abból is az egyik leghitványabb."
Szerintem nincs hitvány ösztön, hiszen mindegyik az ön vagy a faj fenntartását segíti elő. Persze, mivel hatásosnak kell lennie, ezért a legtöbb nem polkorrekt.
"Ehhez képest a primitív sámán gondolkodás egy ismert példáját idézném ..."
Nekem az a szöveg tetszik, hogy a földet nem apáinktól örököltük, hanem az unokáinktól kértük kölcsön.
"Akkor most merre is fejlődtünk. Igen elértük a pet palack kupakját visszatartó műanyag bizbaszt. Hát ez gigantikus fejlődés."
Az ember elég fejlett a rendelkezésre álló erőforrások felismerése és hasznosítása terén (rablógazdálkodásban elég jó), viszont nem elég fejlett a hosszan tartó folyamatok felismerésében (DDT, fosszilis erőforrások, globális felmelegedés, stb) és ezen folyamatok veszélyességének felmérésében. Úgy is mondhatjuk, hogy az emberi törzs kurva jó a hosszú botok készítésében amivel le lehet verni a mézben dús kaptárt a magas fáról, de a törzs egy jó része nagyon meg fogja szívni, amikor az lepottyan. Előre látni a jövőben eddig nem nagyon volt szükség, mert max néhány éves problémát okozott az ember, például amikor még nem ismerte a vetésforgót. Most viszont olyan eszközök vannak a kezünkben, amivel túl sok évre tudjuk elrontani a saját környezetünket. A rövidtávú győzelem sokáig evolúciós előny volt, lévén a versenyfutás utolsó helyezettjét felfalta a kardfogú tigris, ma viszont egyetlen ország sem akar a többitől lemaradni, csak hogy pár tized fokkal hűvösebb legyen.
Az emberiség időben és térben is csak lokálisan képes gondolkozni, az ösztöneink is erre a területre vonatkoznak, viszont már olyan eszközöket használunk napi rendszerességgel, amelyek hatása évszázadokra terjed ki, globálisan. A sámánhit korában sem volt ez máshogy, az ember pont ugyanilyen gyarló volt akkor is, csak nem volt sem freon gáz, sem fosszilis üzemanyag, sem olyan vegyipar amivel ilyen hatásosan tette volna tönkre a környezetét, illetve a csekélyebb emberi populáció által a környezetből kivett erőforrást (halászat, vadászat, favágás) természet vissza tudta pótolni, pont úgy, ahogy mi sem tudunk elég szúnyogot megölni ahhoz, hogy a következő nyáron ne zümmögjenek a szobában a kis rohadékok.
"A sámánhit sokkal magasabb szinten uralja az ösztönöket én következetesen vallom, hogy visszafelé fejlődünk."
Szerintem csak simán csak nem fejlődünk. Egyénileg nyilván vannak eltérések az emberek között, de mint faj szerintem csak egyszerűen nem fejlődünk elég gyorsan. A technikai lehetőségeink egyre bővülnek, de a lehetőségek felelős használatához szükséges bölcsesség illetve jártasság nincs jelen. Az evolúció nem a gyors változásokról híres, mi időnként még mindig csimpánzhordaként viselkedünk, miközben alig 100 éve már rendelkezünk annyi hidrogénbombával, hogy azzal átadhatnánk a bolygót a kékalgáknak meg a csótányoknak, hátha belőlük kifejlődik egy értelmesebb faj, mint mi.
"A technikai fejlődés nem vonja magával a szellemit, sőt."
Szellei fejlődésen mit értesz? A falkán belüli dinamizmusok megértését, vagy valami másra gondolsz?
"Amit meg az életkorról írsz, az többször felmerült már itt beszélgetésekben."
Én a cro-magnoni ember életkorára emlékszem úgy, hogy túlnyomó részt 30-40 éves korukig éltek, néha 50 évig, de lehet, hogy tévedek, most nem állok neki megnézni. Vegyük úgy, hogy tévedek. :-) Azért a cro-magnoni, mert antropológiailag velük egyezünk, az anatómiánk hozzájuk van a legközelebb, persze lokális eltérések vannak, illetve az ipar forradalom óta a magasságunk megugrott. Passz, lehet, hogy tovább éltek az emberek, ebben szerintem mindenki csak találgat, hiszen nincs elég cro-magnoni csontváz, hogy lehessen statisztikázni, hogy hány évesen volt szokás végleg elszenderedni, úgy, hogy nem balesetben vagy támadásban vagy betegségben múlt ki az ember.
"Az erőszakoskodás elméleted nem értem."
A saria illetve a kerestényeknél lévő abortuszellenesség, vagyis a nők saját testük feletti jogainak megvonása az én nézetem szerint már egy fajtája a rabszolgaságnak, ami eben az esetben lelki erőszakot is jelent.
"Az indiánok nem használták a drogokat mindennapi fogyasztásra. A legtöbb pszichoaktív anyagot csak különleges rituálék során, szigorúan szabályozott környezetben vették be."
Én sem állítottam, hogy mindenki állandóan be volt állva. De fogyasztották a drogokat, beleértve az alkoholt is, és nem csak a sámánok, hanem a jónép is, gondolj csak a hasisra, a sörre, a mákteára, satöbbi. Én nem csak az észak-amerikai indiánokról beszéltem, hanem minden olyan népcsoportról, amelyik az életformája alapján ezeket a laza természeti vallásokat részesítette előnyben. Ezekből a természetvallásokból lettek aztán az egyre sűrűbben lakott városállamok istenei, például a krétai nagy anyaistennőből lett Gaia, a titánok anyja, és Demeter a földművelés istene (asszem titán volt) és Zeusz is a viharok szellemeként kezdte a pályafutását. Pár ezer év alatt az istenek átalakulnak, mindig azok lesznek amikre az adott társadalomnak szüksége van. Az egyistenhit sem jött be a népeknek egy idő után, ezért optikai tuninggal átalakították, hogy több entitásnak lehessen imádkozni, ezért vannak a sok szent, mert mindegyikük felel egy szakterületért, például Szent Izidor a könyvtárak és az Internet védőszentje.
"A Rig-véda tényleg szép."
Engem nem a szépsége fogott meg, hanem az, hogy egy vallási dogmaként is felfogható szöveg utolsó sorában megkérdezik a vallási dogmát, vagyis ezt nem lenyomni akarták az emberek torkán, hogy aztán terelgethessék a "nyájat", hanem partnernek tekintették az olvasó személyt is, és inkább csak inspiráló ötletként tekintettek a saját szövegükre. Ez számomra egy sokkal kedvesebb emberi hozzáállás, mint összebalhézni egy nyavalyás i betűn.