Szerintem a saman hitnek semmi koze az emberek boldogsagahoz.
Szerintem akkor boldog az ember, ha azok akiket fontosnak tart, azok felol azt erzi, hogy ok is fontosnak tartjak. Ez onnan jon, hogy falkalenyek vagyunk, egyedul szarul erezzuk magunkat, de tul sok embert meg mar nem tudunk szivvel-lelekkel elfogadni, erzelmileg lathatatlanok lesznek szamunkra.
A saman hit koraban torzsekben, gyakran nomad kis kozossegekben eltek az emberek. Mindenkit ismertek maguk korul. Az urbanizacioval ez megszunt, egy millios nagyvarosban olyan egyedul vagy, mint a sivatagban. A mai ember ezer keres baratokat, ivocimborakat, vagy beall egy csapatba sportolni, mert kell neki egy falka, aminek tagja lehet.
A vallas is betoltheti ezt a funkciot, az oreglanyok csapatosan mennek a templomba, hogy ott kibeszeljek a falkajukon kivuli szerencsetleneket.
Mindenki valamilyen falka tag akar lenni, mi peldaul a hup falkaba tartozunk, egyutt nevetunk, egyutt nevetunk ki masokat, es egyutt veszekszunk egymassal. Ehhez a boldogsaghoz nem kell se szellem, se saman, eleg egy drupal daemon. :-)