A történet bonyolult. Sok igazság van abban amit írsz, de annak egy része "nem úgy és nem azért" igaz, és bőven vannak ellentétes tendenciák is.
A 2010-es években többször voltam Kínában. Amit sokan félreértenek, hogy "kommunista" ország. Legfeljebb a párt és az állami szervek szimbolikájában. Kb a 80-as évek vége (Tenh Hsziao Ping korszaka) óta lényegében egy kifejezetten vadkapitalista elven működő gazdasággá vált. Az állampárt ugyan belenyúlt a nagy cégek vezetésébe, nehogy fejükre nőjenek, de alapvetően kb mindent szabad volt. Lehetett tojni a védjegyekre, szabadalmi jogokra, a környezetvédelemre, a termékek biztonságára. Nyilván ahogy elkezdtek külföldi tőkét behozni, külföldi cégeknek gyártani, muszáj volt valamilyen szinten szabályozni és harmonizálni a nemzetközi kereskedelmi joggal. De az állam ezt "nem vette túl szigorúan", főleg kis-közepes cégekkel szemben. Emiatt Aliról ma is lehet rendelni életveszélyes, semmilyen szabványnak megfelelő, más országokban de jure betiltott termékeket. De az tény, hogy hamis márkajelzést nem tehetnek már semmire (ezt a valamikor a 90-es évek közepén kezdték szigorúan betartatni). Nem volt ott már semmiféle jelentősége tervgazdálkodásnak, "virágozzék 100 virág", majd "virágozzék 1000 virág" politika volt, ami kb szabadkezet adott a vállalkozásoknak és a piaci folyamatoknak.
A 80-as évek végétől a 2010-es évek végéig egy nagyon durva fejlődési időszak volt, kb 30 éven át olyan ütemben zajlottak a változások az országban, mint nálunk rendszerváltás környéki pár évben. Mélyről indultak, de sokáig és intenzíven zajlottak a változások. Ezzel a lakosság és társadalom nem nagyon tudott mit kezdeni. Toronyházas városok nőtték körbe olyan emberek otthonát, akik korábban legfeljebb a szomszéd faluig jutottak el. Az új városrészek tele vannak fogalmatlanul kóválygó emberekkel, akiknek teljesen idegen a környezet, nem tudják hogy kéne itt közlekedni, viselkedni, mi ez az egész egyáltalán.
2010-es évek végétől már kezdett a dolog (főleg az ingatlanpiac) túltermelési válságba kerülni. Sokan csak befektetési célból vették a lakásokat (tényleg láttam saját szememmel este 8 körül, mikor már "mindenki otthon kéne legyen", alig 1-2 lakásban van fény a 30 emeletes tornyházakban). A házak minősége sokszor rossz, frissen, nem egész 5 évvel azelőtt felhúzott lakóparkok, irodaépületek már olyan állapotban voltak, mintha 20+ évesek lennének és már nagyon rájukférne egy nagy felújítás. Valójában nem értéktartók, nem jók befektetésnek, de jobb híján mégis ebbe tették az emberek a pénzüket. Feleslegesen túlpörgettek bizonyos ipari szektorokat, ebből rettenetesen nehéz most korrigálni.
Az "új" elnökük, Hszi Chin Ping kezdte visszacsinálni először az ország hatalommegosztáson alapuló "bizottsági" jellegű vezetését teljesen egyszemélyi döntéshozatalra, majd a kapitalizmust is visszaszívni. Egyre több és egyre kisebb cégekbe kezd a párt "vonalas" vezetést beültetni (részben kádertemető célzattal is). Nyilván ez nem feltétlen mozdítja elő a gazdasági teljesítményt.
Kezdi éreztetni a hatását az egykepolitika miatti születészám-csökkenés is, a belső fogyasztás - amit sokáig mesterségesen korlátoztak, hogy az exportjukat javítsák - most már kezd korlátozások nélkül is kevés lenni. Az exportjuk sem nő az égig, a világ fizetőképesebb részének kb elérték a felvevőképességi/igénybeli határait. Nyilván erre válaszul kezdődött a termék mennyiség helyett minőségre koncentrálás (kínai "Brand"-ek megjelenése), de mellette még megmaradt a klasszikus bóvli dömpingtermék-gyártás is.
Szóval nem alaptalan, hogy az óriási gazdasági teljesítményük ellenére azért jócskán vannak ott gazdasági problémák is.