Nekem is az a benyomásom, hogy a képmutatás, a sejtetés megkövült része a társadalomnak, és ez sok probléma forrása. Ugyanakkor a társadalomra, vagy akár csak egy társasház méretű közösségre kivetítve nem tartom megvalósíthatónak, hogy valaki személyes elvárásai vagy elképzelései szerint tolná a határt, hiszen ez még nagyobb problémákhoz és feszültségekhez vezethet.
Valahogyan definiálni kellene, mi az, amit mindenki hajlandó elfogadni és mik azok a minimális körülmények és garanciák, amikre mindenki igényt tart. Kézenfekvő példaként említhetném, hogy a többség hasznosnak találja a latin betűs írásmódot és a magyar nyelv használatát, de lehet olyan is, aki más nyelvet, vagy más írásmódot -- mondjuk a régi magyar rovásírást -- szeretné elsődlegesen hivatalossá tenni, személyes okból. Az iskolai felvilágosítás kereteit is meg kell határozni, sőt, fel kell ismerni, hogy ezeket a megállapodásokat időről-időre frissíteni és aktualizálni kell, de nem valami divatos eszme szerint, hanem a lehető legobjektívebben végiggondolva.
Ezen a téren hasznosnak tartanám, ha beindulna valamiféle eszmecsere.