( st3v3 | 2024. 12. 29., v – 13:18 )

Ellenfel a sportban van, a harcmezon ellensegek vannak.

Biztosan nem tűnt fel, de én nem a harcmezőn vagyok; nekem az oroszok nem ellenségeim maximum ellenfeleim.

A magyar-szovjet erkolcsi nivoja ez, szep munka!

Ez az orosz propaganda egyik hitelesen eladható érve. Nem validálja azt amit csinálnak, de az önkéntelenül is helyből undort kiváltó progresszív nyomuláshoz képest viszonyítva az oroszok saját propagandáját előnyösebb helyzetbe hozza.

Láthatóan nehezedre esik megérteni a 150 áldozattal és 149 áldozattal rendelkező tömeggyilkoshoz való normális civil viszonyát. Az átlag ember mindkettőtől undorodik, elutasítja.

Montenegro kozvetlenul megtapasztalta a kinai nyomulast

Szerbia, Bulgária is hasonló cipőben jár. Ezekre az intő jelekre figyelni kell. Ettől még amit írtam áll: a kínaiak egyik felmutatható előnye, hogy az ideológiájukkal nem teszik vállalhatatlanná a csomagot. Ráadásul teljesen más időtávon kalkulálnak. Ettől még rájuk is veszélyes túlzott mértékben támaszkodni. Itt is érvényes, hogy a legjobb, ha minden külső szereplőre kb közel azonos szinten támaszkodsz, lehetőleg azonos távolságot tartasz: úgy lesz a legbiztosabb az egyensúlyod; lehetőségekhez mérten minél inkább a saját lábadon állj.

>Ennek két oldala van

Egy oldala van: gyereket nem (es mas artatlan embert sem) olunk/eroszakolunk meg. 

Látom tanultál a telex-től meg a 444-től. Az idézetet a gyerkőcök családból kiemeléséből vetted, majd alá írtad az erőszakolásról szóló szövegedet. Ez a legalja kategória; most összementél a szememben; ez idáig minimális jóhiszeműséget feltételeztem rólad. Ez alávaló mocskos szarházi húzás.

#whataboutism

Nem: nem #whataboutism mivel egyik sem menti fel a többi cselekedeteit. Csakúgy, mint ahogyan az amerikai iraki invázió sem menti fel az orosz támadást: mindkettő azonos megítélés alá esik.

Az erőszakolók is azonos megítélés alá esnek attól függetlenül, hogy melyik hadsereg tagjai és mikor / hol követték el azt amit.

A "#whataboutism" azt a helyzetet írja le amikor valaki mentségként hivatkozik arra, hogy "de hát más is csinálja". Itt erről szó sincs.