"Plusz ne felejtsük el, hogy ők kapnak EU pénzt, mi meg nem."
Nekem olyan érzésem van, hogy a külföldi beavatkozás választásokba olyasmi, mint ne pisiljenek emberek a medencébe. Az itt említett EU-s pénzeknél meg az az érzése az embernek, hogy ez meg trambulinról medencébe vizelés.
Amikor a lengyeleknél kormányváltás történt egyik pillanatról a másikra elpárolgott a jogállamisági probléma. Én azt gondolom, hogy ezt nem politikai szereplőkhöz kellene kötni, hanem ahhoz, hogy mi történik vagy mi nem történik egy országban. A lengyel példa ezért érdekes ebből a szempontból, mert szerintem túl gyorsan változott.
A mi vonatkozásunkban is vannak olyan mozzanatok, melyek arra utalnak, hogy nem szigorúan és részlehajlás nélküli száraz jogi problémáról lenne szó.
Ilyen volt pl. az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozati rendszere vagy a jogállamisági eljárást jóváhagyó bírósági döntés és Ursula von der Leyen EP-ben elhangzott beszéde közötti ellentét.
Természetesen a Fidesz nem szeplőtlen ebben, csak ahhoz, hogy ne külső beavatkozás történjen egy szuverén ország belügyeibe a jogállamisági eljárásnak politikai szereplőkkel szemben pártatlannak kellene lennie és az egész eljárásnak meg kellene maradnia szigorúan jogi keretek között.
Politikai szempontból persze tere van nyomásgyakorlásnak, csak ez arra vonatkozik, hogy egy ország vezetése mit tesz vagy nem tesz, nem pedig arra, hogy konkrétan ki teszi ezt vagy nem teszi. Legalább akkor, ha külső beavatkozást nem tekintjük helyesnek. Ha viszont felvállalják a külső beavatkozást, mint legitim eszközt, akkor szabad a vásár: nem elítéljük pl. az Oroszokat, hanem magunkat ostorozzuk, hogy ez miért nem nekünk jutott eszünkbe.