( hunluki | 2024. 09. 04., sze – 07:44 )

Szerkesztve: 2024. 09. 04., sze – 07:55

Szomorú mennyi szemetet szór ki manapság magából a játékipar és egyet is tudok érteni az itt leírtakkal. Az iparosodás tönkrevágja az élményt, a játékokon látszik hogy már nem játékosok csinálják játékosoknak hanem az egész egy hatalmas felépített cégkultúra lett és ez kb tönkre is vágta az egészet, tisztelet néhány kivételnek (witcher, control, god of war és hasonló kaliberek).

Én -mint gamer apuka- azt vettem észre magamon hogy egyre inkább nyúlok vissza a régi címek irányába, előszedtem a ps2-t a padlásról és inkább azzal mulatom a kevés játékra szánt szabadidőmet, meg egy ma már vastagon retronak számító XP-t futtató thinkpaden. Persze, nyilván én is vénülök, nem követem az új trendeket, de miért is követném őket ha nem szórakoztat? Tök hidegen hagynak a csilivili skinek, a villogó achivementek, a színes szagos pörgős játékmenetet bármikor odaadom egy jó történetért. Tényleg annyi szerencsém van hogy óriási lemaradásban vagyok és rengeteg régi cím van még amit szeretnék végigjátszani ezért az a szenny amit a mostani ipar előállít egyszerűen ignorálható.

A wukong (szerintem) amúgy nem egy nagy eresztés, de arra rámutatott hogy egyrészt nem halott az ipar, igenis van pénz a játékosoknál csak nem fogják minden szemétre odaadni, másrészt a fókusz nem a manapság túltolt témák körül van hanem egy jó történeten és egy élvezhető játékmeneten (legalábbis olvasottak alapján, nagyon messze vagyok még a kipróbálásától). 

Amúgy én itt most adnék egy jó pontot a sony-nak, legalább belátták hogy kuka a dolog és ez nem az első olyan játék ahol előjött a "go woke, go broke" szisztéma. Igazából ez egy nagyon jól bevitt gyomros ami lehet rádöbbenti majd a játékgyárosokat hogy aki játszani akar az pont azért ül le játszani hogy kiszakadjon a valóságból és többek között a rázúduló politikai szemétből.

Ha meg nem akkor... passz, én még mostani tempómat figyelembe véve tizensok évig elvagyok a jelenleg megvett játékaimmal (igen, erősen túlkaptam a vásárolgatást a múltban), csinálnak amit akarnak, de hogy tőlem egy fillért nem fognak látni az is egészen biztos.