Delon egy szépfiú volt. A nők rajongtak érte, a férfiak -meg pont ezért- szerettek volna olyan lenni mint Ő. Abban teljesen igazad van, hogy ezt még tetézte, hogy jó korban bukkant fel. (a mozi általános, szinte egyeduralkodó, szórakoztató intézmény volt) S most már azt is tudjuk, hogy az a kor volt Európa aranykora. Brutális konjunktúra, minden happy, a jövő fényességes(nek tünt). Ezért gondolják a kortársak, hogy nagy színész volt. A nosztalgia nagyon komoly érzelem.
A kutya:
Érdekes dolog ez. Mikor lehet egy állatot (akár macskát is) elaltatni? Vágnánk rá ezerrel, hogyha annyira öreg (beteg), fájdalmai vannak. De ki mondja/dönti ezt el.
Példa (sajnos valós). Van egy néni közel a 80 -hoz akinek van egy nem fiatal, de nem is túl öreg kb. 10 éves kutyája. Ami, mint rendesen megugatja, (körberohangál), a postást, az utcában sétáltatott más kutyákat, szemtelen macskákat.
Nem oly rég, valószínűleg egy ilyen akció miatt, a hátsó lábában elszakadt a kereszt szalagja. Így most 3 lábúként közlekedik.
A néninek 3 lehetősége van:
1. Megműtteti az (nem helyi, mert az ilyesmit nem vállal) kb 100km -re lévő kutyaortopédussal (igen, van ilyen) szum. kb 400 ezerért. Számára ez nem választható opció. Nem kell részleteznem miért.
2. Hagyja így, és mindennap nézi, ahogy szenved. (Esetleg plusz "örömként" ezért állatkínzás miatt feljelentik.)
3. Elaltatja. (Lehet az állatorvos meg ezért jelenti fel)
Kérdezem a trollok csapatát: "mondd, te mit választanál?"
De nyilván Delon urunk, kívánsága teljesen más kategória. Az egyetlen egy esetben lehetne talán talán elfogadható, ha nem lenne élő hozzátartozója. (De van)
A fenti történet csak az elaltatás, döntések házi állatainkról téma kapcsán jutott eszembe.