A belesodródás olyan események sorozatát jelenti, amikor kisebb jelentőségű, különböző döntéshozók (vezérkar, minisztertanács, miniszterelnök, koronatanács, uralkodó, kormányzó stb.) által meghozott intézkedések egymásra épülve azt a látszatott keltették, hogy a következő lépés mindig racionális és az előzőekből logikusan következik. A folyamat végén nem maradt a döntéshozónak játéktere és ez mindkét alkalommal hadüzenethez vezetett. Az I. vh. esetébne még egy hónapig zajlott a mérlegelés, huzakodás, a II. vh. esetében Kassa bombázása után szinte azonnal. Az I. vh. esetében a disznófejű nagyúr még szilárdan ellenezte a háborút, de aztán nem volt más lehetősége, mint hogy támogassa. A II. vh. esetében máig is tisztázatlan, hogy a döntést ki hozta és milyen alapon (Bárdossyt végezték ki érte, de a döntést valójában Horthy hozta, az alkotmánynak nem teljesen megfelelve és a felelősséget más nyakába varrva). A hintapolitika idején már rájött az akkori menedzsment, hogy mennyire elkúrta ezt a dolgot, de nem sikerült már korrigálni rajta. Túl mélyen voltunk benne már a szoaréban, belesodródtunk.
Az egyik fel mi vagyunk mint NATO tag,
Szó sincs ilyesmiről, ez lényeges ismerethiány. A NATO nem részese az ukrán-orosz konfliktusnak. Semmilyen formában sem, de leginkább azért nem, mert a NATO egy védelmi szervezet, amelynek egyetlen tagországát sem érte ebben a konfliktusban még támadás. A szövetségesek pontosan értik, hogy mi mit miért csinálunk, de más a véleményük, mint ahogyan mi vélekedünk a fegyverszállításokról. A saját szempontjukból igazuk is van. Ukrajnát a mi szövetségeseink hajtották bele ebbe a háborúba, végig azzal biztatták az ukránokat, hogy nyugodtan provokálhatják Oroszországot, mert "mi", azaz a NATO Ukrajna mögé fog állni a konfliktusban. Most Ukrajna súlyos pusztulása és a hatalmas emberveszteség után tényleg nehezen hagyhatnák magára Ukrajnát. Mi nem támogattuk az ukránokat sohasem a konfliktusban, végig semlegesek voltunk és soha nem jeleztük az ukránok felé, hogy ha a vágóhídra viszik az országukat, majd mi segíteni fogunk nekik. A NATO szövetségi rendszere pedig "papíron van", azaz pontosan szabályozva van, hogy a tagoknak mik a jogaik és mik a kötelezettségeik. Sehol nincsen arról szó, hogy Magyarország a NATO tagjaként ne hozhatna szuverén döntéseket, egyik tagállam esetében sincsen ilyen kötelezettség, egészen addig, ameddig valamelyik tagországot támadás nem éri. Onnantól persze valamennyire kötött már a pálya.
Szeirntem a NATO nem szállít fegyvereket, hanem egyes tagországai szállítanak. Ez lényeges distinkció.
Azt hiszem komoly jelentősége van annak, hogy mi igyekszünk a lehetőségekhez mérten semlegesnek mutatkozni. Gondolj bele abba, hogy egyetlen háború sem tartott örökké. Ennek a háborúnak is vége lesz egyszer. Tűzszünet lesz és utána talán békefeltételek, békekötés. Ez a dolgok természetes rendje és ha odaérünk, nekünk fontos lehet még a semleges pozíciónk.