Faternak volt 6310-ese, a munkahely vette neki. Szerintem nem volt nagy szám. Aksiidőben sokat bírt, meg a hozzá járó szoftver tudott többet, mint az átlag, meg 3. sávként tudta a GSM 1900 MHz-et, aztán ennyi, de ezeket egy átlag magyar telefonhasználó nem használta ki. Ott volt még benne a GPRS, de az már nem volt egyedülálló, meg akkoriban a használata szintén heroinárban volt. Átlag telefon volt, túl volt értékelve, túl volt árazva. Emlékszem, hogy még sok évre rá, mikor már az okostelefonok is léteztek, még mindig egész jó áron el tudta adni.
Nem sírom vissza a butatelókat. Akkor használtuk, mert használhatóak voltak, és nem volt jobb. Épp így nem sírom vissza a sok retrós által majmolt vezetékes telefont, floppy-t, HDD-t, kazettát, CRT kijelzőket, stb.. Egyedül a régi hanglemeznek van értelme, mert azok még nem remasterelt loudness war-os szarok, de azt se tartanék, csomó nyűg van vele. Épp így gitárosok is rejszolnak, hogy mindenki csak Les Pault meg Fender Stratocastert akar, meg csöves erősítőt, mert ezek „jobban szólnak”, meg „van bennük anyag”, közben meg csak túl van hájpolva még régről.
Előnye persze a régi technológiának is megvan, butatelónál, hogy nem vonja el a figyelmet, kevesebb funkció miatt könnyebben kezelhető, hosszú az akkuideje, míg pl. CRT-nél a kis késleltetés, analóg átméretezés, stb.. Viszont összességében mindig elvéreznek az újabb technológiával szemben. Tudni kell ezeket elengedni, meg az összképet nézni, haladni a korral, és nem leragadni a nosztalgia és a régmúlt emlékekben megszépült rózsaszín ködében.