A nácik esetében csak arról volt szó, hogy Hitler -- egy közönséges halandó -- kiókumlálta (más halandók elméleteire építve), hogy ők (a németek) a felsőbbrendű faj, és hogy az emberi kultúrákat három kategóriába kell sorolni: vannak a kultúrateremtők (az árják), vannak a kultúramegtartók (kényszerítendő szolganépek, mint mondjuk az angolok vagy a szlávok), végül pedig a kultúrarombolók (elsősorban a zsidók). Hitler pusztulása után ez az ideológia ma már nem számít elfogadhatónak.
Az iszlám ezzel szemben saját felsőbbrendűségét isteni kinyilatkoztatásra alapozza, méghozzá olyanra, amely deklaráltan tökéletes és végleges. Ez azért is vicces, mert rögtön Mohamed halála után két nagy szektára bomlott az "egységes" muszlim világbirodalom, és ezek azóta gyűlölik egymást legalább annyira, mint a dhimmiket. Viszont, mert igen szapora népség, és mert egyszerű célkitűzéseik vannak, hatékonyan fertőzik és hódítják meg a dekadens, egyre életképtelenebb, illúzióvilágba menekülő "nyugatot". Kínos, amikor összeférhetetlen muszlim szekták települnek hatótávolságon belülre, de még folyik az építkezés, elvégre nincs kitűzött határidejük, ráérnek -- az idő egyértelműen nekik dolgozik.
Ezt az ijesztő gondolatot az említett illúzióvilágban élők úgy szokták manapság felitatni, hogy megnyugtató mantrákat harsognak, mint például "putyin" vagy "szélsőjobb". Aztán jön a nemfélünk, majd a játékmackók.