Ha kozvetlen veszely fenyegeti, akkor megteszek mindent annak elharitasara akar annak az aran is, hogy a gyerek megserul. Ez kurvara nem ugyanaz, mintha szant szandekkal bantanam azert, hogy engedelmeskedjen az akaratomnak es ezt a kulonbseget pontosan erzi egy gyerek is a nulladik pillanattol.
A (magyar) kozvelekedessel ellentetben a gyerek nem hulye, csak kicsi. Legalabbis az enyemek nem azok es ha elmondom nekik, hogy ez vagy az ezert meg azert veszelyes, ervelek, nem a tekintelyre vagy a (velt) tobb eszemre hivatkozok, akkor megertik es ovatosabban viselkednek vagy tavol tartjak magukat az adott dologtol. Eddig meg soha nem volt ebbol problema.
Ugyanakkor van az is amit te mondasz, hogy a megelt "traumakbol" tud tanulni. Ezek olyan helyzetek amikrol a gyerek azt hiszi, hogy veszelyes szituacioban van, mert elrejtem elole, hogy valojaban en mar meggyozodtem a biztonsagrol. Ez vagy bejon vagy nem, de ilyenekbol tud tapasztalatot szerezni. Akar azt is, hogy apa akkor is figyel amikor ugy tunik, hogy nem.
Te szerintem szimplan csak butanak nezed a gyereket aki csak a "veresbol ert". Felnottkent o is igy fog hozzad allni. Segghulye fater.
Azért, mert az életében kapott egy-két pofont a szüleitől?
Megint ezek a jol hangzo lozungok. Egy-ket pofon persze. Van az 50-60 is egesz gyerekkoraban, hiszen ami egyszer "mukodott"...
Egyszer sem lennek kepes megutni egy gyereket.