Amikor a szabadságharc végnapjaiban fölmerült az ötlet, hogy az orosz intervenciót azzal lehetne fékezni, hogy a koronát a cári család részére ajánlják fel, mindvégig egy alkotmányos monarchia trónjáról volt szó, nem a cári abszolutizmus elfogadásáról. Az 1849. augusztus 10-i minisztertanácson pedig éppen Görgey Artúr tábornok volt az, aki a korábbi üzenetek burkolt beszéde helyett a korona nyílt fölajánlását javasolta. Emlékirataiban önmagát idézve írta: „szükségesnek tartom, hogy az ideiglenes kormány a cárt a magyar koronával ne hímezve-hámozva kínálja meg, amint a két miniszter az említett okiratban tette, hanem nyíltan és kendőzetlenül." [Görgey kiemelése.] ...„Tisztán emlékszem, hogy Kossuth ezt a nézetet magáévá tette, a jelen volt miniszterek közül egyik sem ellenezte, és hogy még jelenlétemben ennek megfelelő kormányhatározatot hoztak."
https://www.es.hu/cikk/2011-12-11/csorba-laszlo/vissza-a-forrasokhoz-.h…
Petőfi versei pl.
Egy gondolat bánt engemet
...Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
"Világszabadság!"
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején...
Akasszátok fel a királyokat
Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat -
Akasszátok föl a királyokat!
Kaszálhatd a fűt világvégeig,
Holnap kinő az, ha ma lenyesik.
Tördelheted le a fa lombjait,
Idő jártával újra kivirít;
Tövestül kell kitépni azokat -
Akasszátok föl a királyokat!
Vagy nem tanúltad még meg, oh világ,
Gyülölni méltóképen a királyt?
Oh, hogyha szétönthetném köztetek
Azt a szilaj veszett gyülöletet,
Mitől keblem, mint a tenger, dagad! -
Akasszátok föl a királyokat!
Szivöknek minden porcikája rosz,
Már anyja méhéből gazságot hoz,
Vétek, gyalázat teljes élete,
Szemétől a levegő fekete,
S megromlik a föld, melyben elrohad -
Akasszátok föl a királyokat!
Ezerfelé bús harcmező a hon,
Arat rajt a halál irtóztatón,
Itt egy falu, amott egy város ég,
Százezerek jajától zúg a lég;
S halál, rablás mind a király miatt -
Akasszátok föl a királyokat!
Hiába ömlik, hősök, véretek,
Ha a koronát el nem töritek,
Fejét a szörny ismét fölemeli,
S akkor megint elől kell kezdeni.
Hiába lenne ennyi áldozat? -
Akasszátok föl a királyokat!
Mindenkinek barátság, kegyelem,
Csak a királyoknak nem, sohasem!
Lantom s kardom kezembül eldobom,
A hóhérságot majd én folytatom,
Ha kívülem rá ember nem akad -
Akasszátok föl a királyokat!
Debrecen, 1848. december
Ezek egy jobboldali ember gondolatai vagy egy szabadköműves lázítóé inkább?
Tulképp '48 útóélete is érdekes, h mi történik az emigrácóba kényszerültekkel. Nos ezek a "hazafiak" harcolnak az ameriaki polgárháborúban vagy Guiseppe Garibaldi vörösingesei oldalán Olaszországban. Kossuth amerikába érkezvén belép az ottani szabadkőműves páholyba.
Fájdalom, de '48 egy baloldali destruktív forradalom volt. Egyéb iránt minden ismert forradalmunkról ez elmondható, sőt általában a forradalmokról is, kivétel '56 némileg, ott a kommunizmusból való egyfajta történelmi visszalépés, restauráció jelenik meg.