Mi mindig is kicsik voltunk és igazodnunk kellett másokhoz. Ezeréves történelmünk során volt, amikor olyanokhoz dörgölőztünk, akikkel sikeresek lehettünk, sokszor olyanokhoz, akik miatt nagyon meg lettünk szivatva.
Én úgy vélem, hogy o1g és díszes kompániája jelenleg úgy gondolja, ügyesen tud táncolni a késélen (magyar virtus? nárcizmus), de ha kenyértörésre kerül a sor, mindig az ilyenek hullnak először a porba. Mi a főgeci személyes ambícióinak vagyunk az eszközei, ha beledöglünk is. A gazdasági és egyéb mutatók is azt mutatják, hogy valamit nem jól csinálunk, legalábbis a környezetünkhöz képest (biztos ügyesebbek vagyunk mint pl Csád...) Nekem ez nem tetszik.