Ez valóban nagyon igaz. A lógosokat hiába kényszerítik be az irodába, azok ott se fognak dolgozni. Kitöltik a munkaidőt telefonálgatással, „kapcsolatépítéssel”, amit ők karrierépítésnek hívnak, meg itt-ott pletyózás, másokhoz átjárás, hosszú ebédekre kijárás, egy kis magánnetezés levezetésnek. Eltötik szépen a munkaidőt, csak épp semmit nem dolgoznak.
A cégnél, ahol nemrég kezdtem, most van egy új állatfajta. Angol, 60-as öregasszony, de olyan, mint a zombi. Na, azt még dolgozni nem láttam, ráadásul iszonyat furcsán csinálja. Ül az irodában az asztalánál, de csak ülőhelynek használja, nem dolgozik. Néha nézi a monitort, de nem olvassa, ami rajta van, legtöbbször ki is van kapcsolva, csak néz előre, ki a fejéből. Egy papírlapot nem láttam még megfogni, vagy fénymásolni. Telefonálni se telefonál, senkivel nem beszél. 5 percenként kijárogat klotyóra, kantinba (ott is csak tesz-vesz, néha tévét néz, amin tök érdektelen, retekklup szintű itv-s hülyeségek mennek), ide-oda, automatához, mindig megy valahova, de semmit nem csinál. Már azon vagyok lassan, hogy el kéne dobni neki egy botot, hogy azt visszahozza-e. Ami a legfurább, hogy a főnöke se szól rá, meg nem adnak neki semmi feladatot, csak hagyják kószálni, mint egy nyugdíjas otthonban, vagy kórházban. Azt nem értem, hogy hogyan nem unta még magát halálra. Legalább faszbukozzon, vagy fejtsen keresztrejtvényt, vagy olvasson egy munkának álcázott könyvet, cikket, hogy lekösse magát.