Az is jó vi/vim helyett. A lényeg, hogy az ember olyan normálisabb text editort használjon, ami megfelel valamiféle szabványnak, sémának. A vi/vim és Emacs billentyűket egy csomó program támogatja, azért van értelme őket megtanulni használni, legalábbis erősen nem egy hátrány. A Wordstar-kiosztást is támogatja pár szövegszerkesztő, Joe, Jed, mcedit, régi Turbo IDE-k, stb.. Vannak még ilyen text editor családok, a vi/vim, Emacs, Wordstar-on kívül is, ed (ed, em, ex, sed), IBM PE, IBM CUA (ez a legelterjedtebb, a windowsos szerkesztők is ezt használják). Ezeknek mindnek van egyfajta logikája, egységesített kiosztása, utasításkészlete vagy makró/scriptnyelve, ami több más megoldás alatt is használható.
Az a baj a kis szövegszerkesztőkkel, mint az ee, nano, meg társai, hogy nem felelnek meg általános kiosztásnak, szabványnak se, így ha ezeket tanulja meg valaki, kb. semmi másra nem használhatja, csak ezekre. Kidobott tudás egyetlen speciális program kedvéért. Ezért nem jó, ha az ember saját kútfőből megpróbálja újra feltalálni a kereket, úgy lesz egy n+1. szabvány, vonatkozó xkcd. A másik hibájuk, hogy nem scriptelhetők, így új pluginek, addonok se írhatók hozzájuk.
Ezért POSIX-os, meg unixlike a legtöbb OS is, mert ez szabványosítva van, sok mindenki ismeri, megtanulta használni, így mivel nem lesz teljesen ismeretlen és egyedi a rendszer, ezért gyorsan be lehet vonzani vele új felhasználókat, fejlesztőket, könnyen lehet rá portolni meglévő projekteket. Ugyanis a legtöbb hobbi OS is azon vérzik el, hogy ha a fejlesztője megpróbálta a kereket újra feltalálni, akkor nem lesz rá user base, nem lesznek alkalmazások, és amíg azok nincsenek, nem lesznek felhasználók se.