A magyar csapat addig volt jó, amíg
- kicsit lenézte az ellenfél
- nem volt nagy a fiúkon a mellény
- hajtottak az első perctől az utolsóig
- megpróbáltak mindent úgy tenni a pályán, ahogy a főnök és a stáb többi tagja kérte
- volt komolyan vehető kapitány a pályán
Most már
- nem nagyon nézik le a csapatot, erősen felkészülnek belőle az ellenfelek
- kicsit elszálltak maguktól a srácok
- azt hiszik, kevesebb küzdelem is elég lesz, messze nem úgy ütköznek, mint korábban, túl sok párharcot veszítenek el
- többet egyénieskednek (főleg az a 10-es csávó)
- nincs olyan kapitány a pályán, akire úgy fel lehet nézni, mint az eddigiekre (Szoboszlai nem elég érett erre a feladatra, itt egyetlen bohóckodás sem fér bele, sokkal több alázat kellene helyette, mert így szép lassan leépíti az igazából még meg sem érdemelt nimbuszát)