Valami 30 éves koromban, vagy elötte rájöttem, h mire eljutok oda, nekem már nem fog jutni kb semmi (járni persze járna). Az állami rendszer egy mindkét végén nyitott cső, amit beleöntök az egyik oldalon, a másikon kifolyik. Cserébe "tartozom-neked-cédulákat", és "becsszó, majd én eltartalak" igéreteket kapok. A politikusoktól, akinek akkor sem hiszek (pártállástól független), ha kérdez. Ezért azóta is olyan munkahelyen dolgozom, ahol minimálbéren vagyok, és magamnak teszek félre, és fektetek be. Remélhetően 55-60 éves koromban éppen az előrelátásomnak köszönhetően ezért nyugdíjazni is fogom majam. Ha valami fog csurranni-cseppenni az állami rendszerből, az csak bónusz, de én nulla forintra számítok.