Ez maga a történelmi ok. Visszatérünk újra az elejére: a fehérgalléros munkakörök jelentős része már nem idő alapú, hanem elvégzett munka alapú, az, hogy ez épp egy óra vagy nyolc óra, az jelentősen függ a melóstól és a melós aktuális mentális állapotától. Ha egy óra alatt írok 10 programsort, akkor nyolc óra alatt nem 80 programsort fogok írni, lehet, hogy írok 200 programsort, lehet, hogy írok 300 programsort és lehet, hogy kitörlöm az eddig megírt 10 programsort is: teljesen értelmetlen órában számolni a munkámat, mert nem függ az elbaszott időtől a végeredmény. Innen meg loop az elejére.
Ezzel most nagyon jól megmondtad a semmit. Egyébként de, függ az el*szott időtől is a végeredmény, bár én ezt sem hívom elvesztegetett időnek, ez olyan, mint a gondolkodás. Része a megoldásnak.
Azt áruld el végre, ha adott egy feladat, hogy számolod ki, mennyibe fog kerülni a megvalósítása? Ezt a kérdést (nem annyira) elegánsan kihagytad.
Szóval munkaidőben foglalkozz a munkáddal, ne gyere azzal, hogy óránként-kétóránként van fél órád itt baszakodni és kisregényeket írni, miközben van egy munkaszerződésed és nem számolsz el a munkaóráiddal a munkáltatód felé, hanem pont úgy lógsz és dolgozol rugalmasan, amit itt hosszasan kifogásolsz...
(Itt is) olyanokat állítasz, amiről fogalmad sincs.
Hol kifogásoltam a rugalmas munkavégzést?