Nem. Én azt írom, hogy a munkavállaló által vállalt idő lehetőség szerint legyen kihasználva, ami nem egyenlő a kitöltéssel.
Miközben ilyeneket írsz: "Az a multi, ahol 110 nap fedezi a 220-at, ott úgy számolják ki a megrendelő felé az árat (legyen ez porszívó, kutyatáp, portál, bármi), hogy N dolgozó esetén 110 nap fedezze a 220 napot. Amíg így versenyképesek, addig ez jól van így. Azon belül - hol jobban, hol kevésbé - pedig nézik azt, hogy az a 110 nap legyen 110 nap, mert ha a 110 napból valaki esetén már csak 50 napon termel és ez netán terjed, akkor ott problémák lehetnek. Akkor is billen a mérleg, ha N helyett például 2N dolgozó kell változatlan bevétel mellett, mert senki nem fog 2x annyit dolgozni változatlan bérért, például 110 helyett 220 napot."
Figyelj: nem tudlak követni, hogy mit akarsz mondani végül, felváltva hozol egymásnak ellentmondó állításokat... innen az látszik, hogy próbáltál nagyot fingani, de beszartál és most el akarod kenni az egészet.
Ameddig munkavállalót munkaidőért fizetsz és nem konkrét feladatért (tipikusan erre vannak az alvállalkozók, nem a munkavállalók), addig valahogy meg kell becsülni a szükséges időt még akkor is, ha nehéz, tartalékot kell képezni.
Segítek: ilyenkor tulajdonképpen határidőt becsülsz és pénzbeli ráfordítást, nem pedig konkrét munkával töltött munkaidőt, mert tulajdonképpen fogalmad nincs arról, hogy a plafont órákon át néző melós éppen nyitott szemmel alszik vagy próbál fejben megoldani egy problémát és arról sincs fogalmad, hogy ha nyitott szemmel alszik, az nem vezet-e a probléma megoldásáig, amivel épp meg van bízva. A cégnek továbbra is az a fontos, hogy a melós értéket teremtsen határidőre - ahogy többen is említették már a témában - csak történelmi okokból órában vagy napban számolsz, mert nem tudsz vagy nem akarsz átállni fejben.
-
Kérdés újra: te heti 40 órás alkalmazottként tolod itt munkaidőben az általad egyáltalán be nem tartott nagy okosságokat? Szívesen szólok a főnöködnek, hogy van egy csomó szabadidőd.