Sok-sok éve jött hozzánk egy szakértő, aki több napos fejtágítót tartott az agilis módszertanról. Mikor a módszertan határairól kérdeztük, akkor világosan elmagyarázta, hogy ez elsősorban olyan "zöldmezős" beruházásokhoz alkalmas, ahol világos és egyszerű célkitűzések vannak, jól szakaszolható a fejlesztés, és a fejlesztés keretei is adottak. Nincs vita, hogy honnan hová kell eljutni. Nincs vita, hogy valamilyen meglévő rendszer vajon hogyan működik, és vajon hogyan kellene átalakítani ahhoz, hogy az új elképzeléseknek megfeleljen.
Elmondta továbbá, hogy ehhez a fejlesztésben érintett összes szervezetnek agilis módon kell működnie. Nincs olyan, hogy két hónapig kell várni egy jogi állásfoglalásra, vagy egy vezetői döntésre.
Fentiek alapján a mindenre ész nélkül agilis módszertant ráhúzni kívánó projektek emiatt előbb-utóbb úgy járnak, mint az egyszeri ember a kalapáccsal a kezében, aki mindent szögnek néz. Oda lehet b@szni a kalapáccsal, de ha ott nem szög van, akkor lehet, hogy fájni fog.