Régen ezzel én is így voltam, kezdő linuxosként, 10 éve én is imádtam ezt a Compiz, KDE effekteket, mindet be is kapcsoltam (wobbly windows, magic lamp ablaknyitás, 3D desktop/task-váltó kocka, kikapcsoláskor a desktop színtelenítése, átlátszóság elmosással, azaz Aero, árnyékok az ablakok és egérkurzor alatt, aktív képernyősarkok, stb.). Ma már nem használok ilyet, sőt, már WM-ek alatt az átlátszóságot, kompozitort is kilőttem. Kinövi ezt az ember, cool egy ideig, aztán megunod. Plusz szerintem ezek az effektek lelassítják egy gyors rendszer pattogósságát, nem a hardverigény okán, hanem mert kell x msec, hogy végigfussanak ezek az animációk. Ha ezek nincsenek, akkor egy normális gépen minden pattogotós, minden azonnali, mintha csak Alt-Tab-bal váltaná át rá, minden betöltődési, reagálási idő lemegy a 0-ra, és ez többet jelent felhasználói élményben, mint a csili-vili.
Ez egyébként minden vizuális dologgal így van, sokan nagy ügyet csinálnak, hogy a telójuk, laptopjuk, tévéjük dizájnja milyen, meg gitárosok is, hogy milyen legyen a gitár megjelenése, formája, festése, bundokon berakások, gitárfej formája, hangolóvillák, stb. hogy nézzenek ki, közben meg X idő után az ember megszokja, aztán észre sem veszi, hogy hogyan néz ki, mert egy megszokott tárggyá válik, használja reflexből.
Amiket írtál, azok közül egyedül a desktopok átláthatósága, ami valóban hasznos, de ezt meg lehet oldani egér nélkül más felületeken is, pl. billkombóval, vagy xdotool-lal (ezt tud sarokba vitt egeret detektálni), hogy csempékbe rendezed az ablakokat, aztán mikor elengeded, akkor vissza az eredeti állapotba.