Ha van tapasztalatod, nem kell vele foglalkozni. Én már majdnem 9 éve használom, idestova már a 6 gépen, szaros netbooktól, laptopokon át a desktopig, mindenféle gépre, vegyesen Intel, AMD, mindenféle GPU, integrált, dedikált, különböző Wi-Fi, desktop, gaming, programozás, most ráadásul hozzájött egy spéci DAC-os, audio interface-es, gitáros, DAW és pluginezős, JACK felhasználás is, teljesen simán veszi az akadályokat, még ilyen Pulseaudio-Pipewire-Wireplumber váltás is teljesen simán ment, zökkenőmentes vele a Wayland, stb.. Szerveren még annyi gond se lenne vele.
Nagyon ritkán van az, mikor a pacman frissítésnél be kell avatkozni, mert nem tud valamit felülírni, vagy meg kell engedni neki kézileg körkörös függőség, stb. feloldását, évente 1-2 alkalommal van ilyen, nem is mindenkit értint, ilyen az Arch oldala szokta írni, hogy mit kell beavatkozni, nem egy nagy szám, pontosan írják mit futtass, nem neked kell nyomozni meg debugolni. Annyira érdemes figyelni, hogy azért kb. havonta nem árt frissíteni, afölött okozhat gondot, tipikusan fél-egy évnél van az a választó, ha valaki olyan ritkán frissít (lehet az automatizálva is), akkor belefutnak némi gondba, de azok is általában rutinból megoldhatók, ha valaki nem nagyon egység sugarú.
Csak azért mertem említeni, mert egyértelmű, hogy a kollégának nem a támogatási idő a fontos, hanem újratelepíteni nem akar, meg fő kiadások között upgrade-elni (Debian, Ubuntu származékok, stb., Fedora is hiába rolling, csak félrolling, kiadások között kell ugrálni ott is, és csak egy kiadáson belül lesz rolling). Természetesen nem csak az Arch full rolling, Artix, Void, Gentoo, stb. is ugyanez. Az Archnak most már a telepítése sem problémás, mivel nem hogy van már archinstall hivatalos szkript, de már jó pár verzió óta, néhány éve kiforrotta magát, így még normibbaknak is teljesíthető, nem kell már Arch Wiki alapján szenvedniük, meg megtanulniuk olvasni, technikai szöveget értelmezni, parancsokat megtanulni felparaméterezni, ahogy előtte.
Pont ez a rolling titka, rendszeresen frissítesz, egyszerre csak pár csomag újul meg, így folyton csak kicsi lépésekben változik a rendszer. Pont az a kockázatos, amit a kiadás alapú disztrók csinálnak, hogy mikor distupgrade-del főkiadást ugorsz, akkor hirtelen 2000+ csomag változik meg nagyon durván a rendszeren, és ilyenkor tudnak igazán dolgok látványosan eltörni, félremenni.
Ez ráadásul nem csak az én véleményem, redditen, Phoronixon is elég sokan megerősítik, hogy használtak már minden disztrót, és összességében az Arch volt nekik a legproblémamentesebb. AUR-ban megvan minden, nem kell külső tárolózni, PPA-kat vadászni, nonfree/fusion tárolókkal szenvedni, nincs dependency hell, meg flatpakozási kényszer, mivel a tárolókban minden verzió új, nem keletkezek kielégíthetetlen függőségek, normálisak a deafult konfigos beállítások, stb.. Nyilván egy minimális skill azért kell hozzá, teljesen kezdő Linuxosnak nem ajánlanám, de a kolléga nem tűnik annak.
Ha valakinek nem tetszik az archinstall, hogy az továbbra is csak egy tty-ban futó shell script, akkor felteheti az Arch-ot Arco Linux formájában is, az rendes grafikus Calamares telepítővel is tudja ugyanazt, Ubuntu normi módra. Esetleg az Endevour is ugyanaz, mindkettő az Arch tárolókat, pacmant, stb. használja, nem tartanak vissza csomagokat, ahogy a Manjaro.