Régen nagyon rajongtam a desktop effektekért, de kinőttem. Nagyon egyetértek, jók ez a retró egyszerűség, üdítő használni, az ember a lényeg lényegére koncentrálhat, distraction free worklow. Megtanulja ezt az ember értékelni, az idegrendszere is meghálálja, nem fárad le a sok felesleges ingertől, notification-ök, hangjelzések, reklámok, arcába tolt hülyeségek, aláhúzások, stb.. Ezért is szeretem a text based terminálos programokat, protokollokat (mail, IRC, BBS, Gopher, Gemini, markdown), formátumokat, visszaadják a régi terminálok, BBS-ek, teletext, IRC, ASCII art, stb. egyszerűségét, absztraktságát, hangulatát. Plusz szélsebesebbek, nagyon régi gépen sem nyögnek, nem kérnek sok memóriát, nem törnek el frissítéskor, nem igényelnek GPU gyorsítást, és a feladatot épp úgy elvégzik, szöveget, képet megjelenítik, hangfájlokat lejátsszák, modern formátumokat konvertálnak, kódot lefordítanak, fájlokat, mappákat kezelnek, hardvert monitoroznak, így a böngészőn és néhány grafikus speciális szerkesztési műveleten kívül lefednek mindent, ami a legtöbb usernek kell.
Ami nekem ezen a HUPX-os screenshoton mai szemmel használhatatlan, az az alacsony színmélység, meg a szögletes, nem simított betűk, ettől ma a szemem gyorsan kifolyna. Viszont ez az mwm, CDE/nsCDE, OpenLook/WindowMaker, amiwm, fvwm, stb. használható modern Linux, BSD rendszeren is, ahol ezek a dolgok nem hibádzanak többé.
Esetleg ami mostanság nekem még bejön, az a monokróm rendszerdizájn, színvilág, szürkeárnyalatos háttérkép, fekete-fehér panel, van egyfajta hangulata, esztétikuma. Persze csak a UI, maga a tartalom továbbra is színes. Még terminálos, vim-es színsémában sem mutat rosszul a monokróm, meg a retró, fekete háttéren borostyán, meg zöld smaragd színvilág, sőt, néha CGA palettás színtémát is használok.