A saját gyereke senkinek sem darab-darab, ez világos. De egy gyerek a szomszéd városban már rosszabb annyival egy kínai bevándorlónál, hogy az előbbinek még ki kell fizetnem az adómmal az összes támogatását, az oktatását, mielőtt erőforrássá válik, míg az utóbbiban válogathatunk, annak adunk vízumot, aki már megfelelően képzett. A kérdés tehát az, hogy hogyan döntsük el, hogy kinek legyen sajátja. A kapitalizmussal kompatibilis eljárás az, hogy annak, akinek telik rá, és jelenleg nagy általánosságban kapitalizmus van. Azt nem szeretem, amikor kapitalizmust játszunk, de egy-két demagóg kérdésben meg eltérünk tőle.