Mi tömör fából csináltattunk mindent. Szeretjük a fát, és azt szeretném, ha engem ezek a bútorok kiszolgálnának. Valamin szeretjük az egyedi dolgokat: nem csak azt, hogy méretre készül, pont olyan és akkora, amilyen oda kell, hanem hogy senki másnak nincs pontosan ilyen.
A konyhaszekrényt gyertyánból (mondta is Imre bá, hogy szikrázott a fűrész, amikor darabolta), az ajtókat tölgyből, a gardróbot tölgyből, előszobaszekrényt szintén tölgyből, étkezőasztalt és székeket, valamint bárpultot és bárszékeket vörösfenyőből.
Plusz egy lépcsőt is csináltattunk korláttal szintén tölgyből, a garázs fele.
A konyhabútornak mivel vannak 45 fokban beforgatott elemei, nem kevésszer látogattuk egymást az asztalossal.
Két IKEÁs bútorunk van: a fürdőszobapolc, és egy szekrény a gyerekszobában, amit húgom adott nekem amikor költöztettem (nem kellett neki az új helyen).
Most a terasz egy részét fedetjük be, plusz korlátot csinálunk - szintén tölgyből.
Az asztalos első reakciója, amikor jött felmérni: miért nem csináljuk inkább vasból? Ő magának is vasból csinálta... (Bár ez talán már inkább ácsmunka, nem klasszikus asztalos meló.)
Nem egy asztalossal búcsúztunk már el egymástól azért, mert először mindent megígért, aztán mégis mindenáron a bútorlap fele akarta terelni a dolgot.
Eddig az egyetlen dolog, amire nem számítottunk, hogy a gyertyánban benne volt valamiféle szú. Amit azóta is próbálok belőle kiirtani, de az éjjeli csendben figyelve még mindig hallani, ahogy rág. Lassan adok neki megint egy adag cianidos permetrint.
Szerencsére másra nem terjedt át.