Ezen állításodból indult a reakcióm: "a szabad választás a lehető legjobb út"
Nem vitatom a HO létjogosultságát, én mindössze annyit állítok, hogy komoly önismereti hiányok vannak, mindez párosul a becsületesség hiányával is, azaz nem lehet csak és kizárólag a munkavállalóra bízni, hogy honnan szeretne dolgozni.
Másfelől közelítve: nem lehet pusztán rossz indulatnak, konzervativizmusnak stb. tekinteni, ha egy munkáltató nem enged az egyéni igényeknek (vagy csak részben). A határ nyilván nem abszolút, egy cégen/szervezeten belül is nagyon nehéz ha lehet egyáltalán optimális egyensúlyt találni, ráadásul ez a vélt ideális egyensúlyi pont időben és feladatok mentén is folyamatosan változhat. Voltak, vannak, lesznek egymásnak feszülések, elválások, majd valami kialakul.