( enpassant | 2023. 06. 13., k – 14:06 )

Mindazon által politika mentes súlyos probléma.

Az alábbi idézetekből pontosan látszik, hogy mennyire politika mentes ez a súlyos probléma:

„Házad udvarából ne ereszd ki az eső vagy hó levét, míg nem használtad; úgy határodból,
vármegyédből, országodból használatlanul a vizet ki ne bocsássad,
mert az ingyen az Isten becses ajándéka”
Beszédes József, a mezőgazdasági vízépítés és vízszabályozás kiemelkedő tudású művelője (1787-1852)

Kvassay Jenő: Vizeinkről. Budapest, 1875

„Mi haszna van, hogy azon roppant víztömegnek, melyek a védgátak közé szorított Tisza medrében gyakran a roppant költséggel létesített védgátak veszélyeztetése mellett tavaszonként az országból mintegy száműzetnek? Bizonyára semmi. Igyekszünk a víztől megszabadulni minden áron, a nyári hónapokban azután epedve óhajtjuk: bár a száműzött víztömegnek egy részét visszavarázsolhatnók. [….] Az előre látó vízépítész fő feladata tehát nem az, hogy a kiszámíthatatlan tőkét képviselő vizet, azért, mert kárt tehet minden áron, s minél gyorsabban elvezesse, hanem az, hogy elejét véve a víz kártékony hatásának, azt mint jövedelmező tőkét az ország határain belül minél tovább benn tartsa, s csak akkor bocsássa ki, ha már tovább nem használhatja és el kell eresztenie, azért is, hogy a várandó új víznek helye legyen.”

„…jobb lett volna inkább soha nem szabályozni a Tiszát, hanem hagyni rakoncátlankodni kénye szerint, hadd maradtunk volna inkább gazdag baromtenyésztő gazdák, míg most egyoldalú gabonatermesztőkké lettünk, kiket a szárazság minduntalan az ínség szélére sodor.”

(Az árvizek kivezetésével és hasznosításával) „a folyók milliókat érő iszapja nem távozhatna az ország kebeléből, hanem a legolcsóbb és leghathatósabb trágyául szolgálna a talajkimerülés ijesztő mérvei ellenében.”

„...lehetetlen át nem látnunk, hogy utódaink útja és a mi eddigi utunk egymással homlokegyenest ellenkeznek: míg mi folyóink szabályozásával azok vizét gyorsan levezetni törekedünk, addig unokáink gátakkal fogják azokat torlasztani és az országban visszatartani. Lehetőleg sokat és nagy területet öntözni – ama mód, mellyel mezőgazdaságunkat, népünknek és létünknek eme alapfeltételét, állandó virágzás és jólét fokára emelhetjük.”