Szerintem a memory compression-nel nem lenne baj, ha nem tolnák rá default a felhasználóra, vagy könnyen kikapcsolható lenne. Vannak esetek, mikor a proci erősebb, a RAM meg kevés, akkor segíthet a zram vagy a magasabb swappiness. A gond azzal van, hogy mindenkire rátolják, ha kell, ha nem, mert valamelyik corporate barom megmondta valami értekezleten, egy mondvacsinált tanulmány alapján, hogy az mindenkinek kell, és ők mindenkinél jobban tudják, hogy mire van szükségük.
Nyilván, ha neked nem kell, tiltsd le, meg vegyél elég RAM-ot a gépbe, amennyi az IDE-dnek kell. Egyébként ezért is szeretem az Arch-ot meg a kézi parancssoros, netinstallos telepítést, mert ott én döntöm el, hogy mi lesz a rendszeren, melyik csomag kerüljön fel, mi lesz bekapcsolva, mi hogy lesz konfigurálva, a konfigfájlokat is hordozom, és nem valami nagy cég, mint a Red Hat, Canonical, MS, Apple dönti el helyettem, hogy mit hogy csinálhatok a gépen. Nincs rám tolva Snap, Flatpak, OOMd, zram, ZFS, DE, colord, NetworkManager, swap, LVM, login manager, egyéb olyasmi, amire nincs szükségem. Systemd, udev, Pipewire sajnos van, dbus is kvázi kötelező sok mindenhez (böngészők, Steam, redshit, stb.), meg bizonyos alkalmazásoknál az Electron szutyok (egyedül a Signal-t használom, azt is csak hébe-hóba).