Kezdjük ott, hogy a házi feladat, mint eszköz eleve megkérdőjelezhető. Ha a gyerek nem tudja az anyagot, úgysem tudja megcsinálni, ha meg tudja, akkor mi a haszna? A hf. -nek akkor van értelme, ha a tanuló önállóan tanul, és a mentor csak segíti a haladást. Erre a tevékenységre az emberek zömében valahol a középiskolai évek alatt érnek meg. Persze vannak korábban érő kivételek.
Folytassuk ott, hogy belső motiváció nélkül nagyon nehezen vehetőek rá az emberek (életkortól függetlenül), hogy bármit is megcsináljanak. Szóval, ha a belső motiváció megteremtése nem sikerül, akkor az ügy elveszett. Eddig is volt aki "elcsalta" a hf. -et, és ezután is lesz. Az olvasónaplóval kapcsolatban ott vannak pl. a "kötelező olvasmányok röviden" jellegű könyvek, vagy a nagyobb testvér olvasónaplójának újrahasznosítása. A ChatGPT csupán egy új megoldás a listában.
A kérdés "poroszos" megoldása az erőszak. A fizikai erőszak ma már nincs az eszközök között, de a nem fizikai igen (megalázás, megfélemlítés, stb...). Ennek nem az alapos munkavégzés, hanem a tanulás és az iskola megutálása a következménye. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a multik nem véletlenül mantrázzák a személyes biztonság fontosságát, hisz a kutatások szerint ez a jó teljesítmény egyik alapja. Vajon az iskolában miért lenne oké megfélemlíteni?
Az oktatás alapja és esszenciája a személyes kapcsolat. Kapcsolat a tanár a gyerek és a szülők hármasa között. Sajnos nem találom a forrást, de volt egy felmérés kis hazánkban arról, mi teszi sikeressé a tanulást. Ebben százezres nagyságrendű diák eredményeit vizsgálták, voltak interjúk diákokkal és tanárokkal egyaránt. Vizsgálták a diákok, és a tanárok hátterét, az oktatási módszereket, és eszközöket is. A legerősebb korreláció az eredményes tanulás és a különböző tényezők között a "szeretet" volt. Ha a diák szerette a tanárát, akkor tanult, ha nem, akkor kevésbé. Ez alapján a MI alapú oktatás még nagyon messze van, illetve nagyon messze kellene legyen.
A másik alapkő az alkalmazkodó képesség. A tanárnak tudni kell a gyerekek igényeihez alkalmazkodni. Ő látja milyen sebességgel lehet haladni, vagy melyik módszertan sikeres az adott közegben. Ehhez kreatív, a szakmát jól ismerő, tanerő, és oktatási autonómia kell. Egy központosított rendszerben ez eleve egy nagyságrenddel nehezebb. Pl. a gettóból jövő gyerek tananyagának része a francia WC és a higiéniai alapok megtanítása, mert ez része a közös együttélés alapjainak. Más környezetben azért erre nyilván nincs szükség. Megint csak, a MI fényévekre van az oktatás problémáinak széles körű megoldásától.
Innentől politika, avagy néhány gondolat a pedagógus megmozdulásokról:
- A fenti két bekezdések alapján belátható, hogy tehetséges emberek kellenek a pályára, illetve, hogy a jó pedagógus alapanyagot máshol is tárt karokkal várják. Ahhoz, hogy bármiféle értelmes reformra esély legyen, elfogadható megélhetést kell a pálya biztosítson. Ezért kell a reform első lépése a fizetések rendezése legyen. Ettől lesz majd munkaerő kínálat, és kikophatnak a rendszerből az antitalentumok.
- Evvel párhuzamban az oktatási autonómia visszaállításának kellene megtörténnie. Ez után lehet elkezdeni vitatkozni racionalizálásról/hatékonyságról (iskolák összevonása, pedagógusok differenciálása, stb...) és szakmáról (célok, módszertan, eszközök, stb...).
- A tanárok nem csak a fizetésemelésért küzdenek, de mint fentebb írtam ennek kell lennie az első lépésnek. Már csak azért is, mert ez egyszerű (kb. egy tollvonás), illetve mert a kormánynak helyre kell állítania a bizalmat, és ennek ez egy nélkülözhetetlen lépése. Itt az oktatási rendszeren kívül állók bizalmáról van szó, azokról a tehetségekről akik már nem tanítanak, és azokról a tehetségekről akik még iskolába járnak. Te mondanád a gyerekednek, hogy legyen tanár? Ha nem miért nem, és mi kellene ahhoz, hogy ez változzon?
Amikor elkezdődnek az iskola összevonások, Te elhinnéd, hogy az állam hosszú távon biztosítani fogja a gyereked kényelmes és biztonságos eljutását a suliba? Ha ígérnek buszt, elhinnéd, hogy lesz? Ha lesz busz elhinnéd, hogy nem ez lesz az első amit beszántanak egy esetleges jövőbeli megszorításcsomag részeként? Mi kellene ahhoz, hogy elhidd? - Amikor Mari néni kiáll az iskola elé a béna táblával, bénán énekelni meg szavalni, akkor érdemes túllépni a látszaton. Ez kérem a demokrácia, amikor a "kisember" kiáll a sorsáért, és nincs mögötte marketing gépezet, és kommunikációs szakemberek hada. Igen, egy kicsit béna, és kicsit esetlen, de ez ilyen. A "borítsanak lángba mindent" és "mi ez a tutyimutyi szarozás" nem fér bele a demokráciába. Mindenkinek az lenne a jó, ha vérontás nélkül lehetne közös nevezőre jutni. A felfordulás sokba kerül, azt a pénzt inkább okosan kellene elkölteni. Ha neked kellene demonstrálni, Te hogyan csinálnád?
- A bérkövetelés nem arról szól, hogy az antitalentum Mari néni jobban akar keresni, meg hogy "mások is rosszul keresnek azt mégsem sírnak". Hanem arról, hogy átfogó oktatási reform kell, az alapoktól kell újraépíteni mindent. Értelmiségi területen rossz minőségű emberállományból építkezni bukásra ítélt dolog. A humán erőforrás megújításához választék kell, ehhez pedig elfogadható megélhetés. Az oktatási reform mindannyiunk érdeke, aki Magyarországon szeretne élni a jövőben. Szóval a festők, esztergályosok, stb... esete kicsit más. Azok nélkül lehet olyan jövő amilyet szeretnél, pedagógus nélkül meg nem.
- Nem az a fontos, mit gondolsz a tanárokról, vagy az iskolákról. Mindenkinek vannak szar iskola élményei, és a magyar oktatási rendszerben van gond a humán erővel. A pedagógusok a szocializmus óta közellenségek (értelmiség ugye), és elnyomandó elemek. A rendszerváltozás körüli gazdasági csőd miatti elvonások is komolyan érintették az oktatást. Szóval kontraszelekció van vagy 70 éve, sok a pályára nem való diplomás pedagógus szakmunkás. Hogyan lehetne ezen változtatni a bérek rendezése nélkül?
Az oktatás nemzeti ügy, el kellene engedni az ellentéteket. Ez nem a "soros bérencek" vagy a "dollár ellenzék" megmozdulása. Az oktatási rendszer kimúlt, pár tehetség és rengeteg rabszolga cipeli még a dögöt, így az mozogni látszik. Ha nem avatkozunk be most, akkor jöhet "Gettó Magyarország", ahol a tehetős kisebbségnek jut, mindenki másnak meg nem. Ahol ha minőséget akarsz, külföldre viszed a gyereked, vagy külföldről hozol tanárt. Az oktatásba pénz kell, és lesz is, mert igény az van. Vagy úgy lesz, hogy az állam többet költ rá, vagy úgy, hogy Te az adókon felül pénzt teszel bele, és magánsuliba/magántanárhoz járatod a gyereked. Van erre pénzed, és a gyerekeidnek is lesz rá? Mondhatod, hogy leszarod, mert te gazdag vagy, de hosszú távon ez nem lesz egyszerű. Olyan országban kell majd a Te jó oktatást kapott gyerekednek élni, ahol mások a kulturált együttélés szabályait sem sajátítják el, mert az iskola a gyermekmegőrzésen kívül másra nem képes. Nevelheted a lányod modern szemléletben, ha a többség azt gondolja, hogy a tűzhely mellett a helye, és lehetsz a meleg gyerekeddel elfogadó, ha a többség szerint gyógyítandó beteg, vagy egyenesen kiirtandó fertő. Mi lesz, ha becsúszik egy sérült gyerek, vagy unoka? Lesz pénzed megfizetni a 24/24 felügyelet, illetve a különleges oktatás költségét önerőből? Az oké, hogy kerekesszékkel nem jut el a gyerek a suliba, vagy nem tud ott közlekedni? Hol tanul majd a süket, de értelmes gyereked?
Szóval marad az inverz gettó, ahol a gazdagok élnek elkülönülve (zárt, védett lakóparkok, iskolák, stb...), mindenki más pedig körülöttük a magyar ugaron. És ha beüt a krach (pl. sérült gyerek, gazdasági válság) akkor hamar az ugaron találod magad Te is.