Hmm, nem volt semmi támadó a kommentjeimben, de mégis nagyon defenzívnek érzem az érvelésed, úgyhogy ezután eltekintek az itteni beszélgetéstől, aminek egyáltalán szántam az egészet, azt hittem, egy blogpost alatt az belefér.
Nem szántam semmit "mérvadónak", elmondtam, még ha nagyon finoman is, hogy standard matematikai programozás esetén (van ennek egy szép neve: operációkutatás) a súly/fontosság/kutyafüle, hívd, ahogy akarod, _nem_ változik.
Ezért itt nem jó amit mondtál bináris döntés a kiadásokra
Hoztam egy példát egy lehetséges megoldásra, de egyébként mivel ez nem egy szabatos matematikai modell, ezért a feltételeken való relaxáció nélkül a solver - helyesen nem is képes megoldani (írtam, hogy kipróbáltam).
Ez így játék a számokkal (tudom, "szabadságfok", szereted ezt a szót), a valóságot próbálod a modellhez igazítani, nem fordítva, ahogy kéne. Másrészt azt is írtam, hogy a konkrét példádat alapul véve nem lehet nem egészértékű az eredmény, akkor sem, ha nem bináris értéket vársz (értem én, hogy te nem így csinálod, csak véleményem szerint ez így nem jó)(sőt, nem véletlenül hoztam példának azt, amit - ha van 3 szolgáltatásod, amiért legfeljebb N eurót vagy hajlandó fizetni egy hónapban, az egyetlen, amit el kell dönteni, hogy melyik kettőt fizeted továbbra is (ha azok összege kisebb, mint a maximum, nyilván), és melyikről mondasz le, tekintve, hogy az árakon tipikusan nem tudsz változtatni).
Úgy érzem nem beszélgetni szeretnél pro/kontra arról amit csináltál, meghallgatva érveket/ellenérveket, csak bemutatni azt, és egyetlen helyes megoldásként kardoskodni mellette, mikor nem először abból, amit mutatsz, nagyon nem ez látszik (hogy a valóságban akár csak jó lenne, nemhogy optimális).
Mindegy, kösz mindent.