Az egy elég régi és makacs tévedés hogy a több heap gyorsabb futást eredményez, pláne ilyen extrém méretekben.
Az a helyzet, hogy a gradle daemon futva marad, benne eltárolva nagyon-nagyon-nagyon sok dolog, ami a build során keletkezett. Ha nem tudja eltárolni, mert nem fér el, akkor újra elő kell állítania, ami több idő, mintha ott lenne a memóriában.
Szerintem kb. sorozatgyilkos akinek 4GB-nál nagyobb heap kell egy fordításhoz.
Vagy Android fejlesztő... :D
Ez esetben ugyanis alapból ~2-3 GB közötti a gradle daemon memória igénye egy kicsi projektnél is, ha van több target, ha pedig a projekt sok egymásra épülő UI tesztet (is) tartalmaz, aminél a forked VM az öngyilkosság, akkor még több memória kell, ha pedig nincs hely a build cache-re, amit eldob a gradle, akkor az ismételt build vagy ismételt tesztfuttatás lassú lesz. Szóval nem ritka a 8-12 GB közötti heap méret egy nagyobb projekt esetén, mert ekkor már mindent el tud tárolni, ami a build során előáll. Érdemes próbálgatni, hogy hol van az a pont, amikor a heap növelése még csökkenti a build időt.