A btrfs egy jó fájlrendszer. Előnye attól függ, hogy milyen feature-eit használod. Pl. tud röptömörítést, deduplicationt, meg snapshot készítést, utóbbi nagyon jó backupnak vagy rendszerfrissítés előtt, ha valaki elcsesződik, könnyű visszaállítani a rendszert snapshotból. Ha viszont ilyen extra funkciókat nem használsz rajta, nem lesz előnye az ext4-hez képest, de talán hátránya se. Egy esélyt adhatsz neki, veszteni nem fogsz vele. Én próbáltam HDD-n is anno (akkor nagy előnye volt, hogy tudott online defragot, még lecsatolni se kell hozzá a partíciót), és SSD-n is, jók vele a tapasztalataim. Jelenleg ext4-et használok, de csak azért, mert ez a sztenderd, ezt minden támogatja, egyszerűbb, és nekem elég. A btrfs funkcióit úgyse használnám ki, a snapshot néha csábító, de megoldom a backupot máshogy, rendszeres tar.zst-s, meg rsync-es mentéssel.
Linux alatt kipróbáltam már szinte mindenféle fájlrendszer, egyedül a Riser-t nem, meg a ZFS-t, de utóbbin meg próbáltam BSD-n. Az f2fs-t kivéve egyikkel se volt rossz tapasztalatom, de azzal is csak azért, mert valami bugos, korai időszakát fogtam ki még néhány évvel ezelőtt.
1 év alatt 4 TB nem sok, napi ~11 giga, sőt, még kevés is, nagyon elmarad az átlagos windowsos átlagtól, ami napi 20-40 GiB/nap, amire a konzumer SSD-ket tervezik. Az sem gond, ha felmegy egy nagy játék, mint a GTA5, tudom, kapásból valami 96 GiB, de csak addig sok írás, míg feltelepül, utána már csak olvas jellemzően, meg nem egy napig játszik vele az ember, hanem akár hetekig-hónapokig, és így simán belesimul egy hosszútávú átlagba. Azért van az SSD, hogy használd, írd rá, ami kell. Ki kell venni belőle az írási lehetőséget, mert a vezérlő élettartama adott, x év, majdnem teljesen függetlenül, hogy mennyit írsz rá, ha túlságosan spórolsz az írásokkal, akkor csak úgy fog kifingani, hogy nem is használtad ki, amit nyújtani tudott volna.