Van ebben igazság, de a szexuális forradalomnak sokkal erősebb az a hatása, hogy a monogám rendszer felborításával az ösztönös párválasztáshoz tértünk vissza. A monogámia előtti korokban a genetikai vizsgálatok szerint kb minden 4. vagy 5. férfinak volt csak gyereke (ha jól emlékszem azok közül akik megérték a felnőttkort).
A társadalmi nyomás híján tehát visszatért volna az őskor párkapcsolati modellje, de mégsem pontosan, annál is rosszabb, mert a digitális világ miatt egy nem létező világot hisznek létezőnek az emberek. Hosszú a sztori, hogy miért van így, de ennek az lett a vége, hogy a párkapcsolati piacon a nők felértékelődtek, a férfiak többsége pedig annyira le, hogy a férfiak óriási része nem jut nőhöz. Ez az újabb generációknál a legdurvább, akik már Tinderen szocializálódtak. Ők már teljesen máshogy működnek mint akik még főként élőben ismerkedtek. A probléma persze végső soron a nőket is sújtja, mert ők is tartós párkapcsolat nélkül maradnak és egy kor felett emiatt frusztráltak lesznek ők is. Ha megnézitek a statisztikákat a fiatalok egyre nagyobb része él párkapcsolat nélkül és főleg a férfiak szex nélkül (a nők pedig osztoznak a "magasabb piaci értékű" férfiakon, ebből adódik a nemenként eltérő eredmény). Pláne nyugaton szembeötlő a jelenség, itt ott találni statisztikát erről.
Elsőre nem volna logikus, de pedig az: a szexuális szabadság kiteljesedésének az eredménye az, hogy a férfiak jelentős része egyáltalán nem jut szexhez.
Ezért éppenséggel nem sikerült a szexuális szabadossággal elérni a figyelemelterelést, sőt pont csak sokkal nagyobb feszültséget szült minden eddiginél, és az úgynevezett incel jelenségben csúcsosodott ki. Nézzetek utána, az USA-ban már vannak "Incel Shooter"-ek, akik úgy érezték hogy a társadalom nem ad számukra csak megaláztatást és bekattanva elkezdtek lövöldözni. Sajnos a horizonton sem látszik bármi ami enyhítené a jelenséget, sőt arra tippelnék, hogy még sokáig romlani fog, és a tünetekből is egyre többet fogunk tapasztalni.