Ez egy kiváló példája, hogy mi a baja a mostani fejlesztőknek. Ez az ész nélkül beemelek mindenféle libet meg komplett framework-öket plugin-kazallal, minden legyen benne, mint a fradilevesben, csak épp nem értjük, hogy mit csinál, hogy működik a háttérben, aztán megy a csodálkozás, meg jönnek a rá épülő sérülékenységhegyek, plusz az egész bloatabb is lesz. Ezért jó sokszor a köztes függőségeket meg abszrakciós rétegeket kihagyni. Egyszerűsít, gyorsít, soványít a kódon, később a hibakeresés is könnyebb lesz. Nem véletlenül esküszik erre a suckless és az OpenBSD csapata is.
Nem csak a programkódnál, de ezt a LaTeX-en is megfigyeltem, ami egy nagy rakás makrógányolás a sima (plain, Knuth-féle) TeX felett, amit aztán ha állítani akar az ember, akkor egy kazal csomag kell, amiről persze nem értjük mit csinál, meg egyes csomagok összeakadnak, egymás beállításait felülbírálva, így az egészből lesz egy spagettikódos katyvasz. Közben meg ugyanaz alap TeX parancsokkal sokszor sokkal egyszerűbben megcsinálható, átláthatóbb, kisebb, könnyebben leforduló kódot eredményezve. Vagy pl. ugyanez a kódgenerátoros meg dinamikus webframeworköknél, amik egy csomó extra erőforrást felemésztenek, egy csomó biztonsági támadási felületet behoznak, közben meg sokszor elég lenne kézileg normálisan megírni az oldal kódját, gyorsabban is renderelődne le.