A jelentése attól függ, hogy a zárójeles (külső tömörítős) részbe írod-e, mert akkor a zstd parancs kapja meg, annál a T=thread. Ha a zárójeles részen kívülre írod, akkor a tar parancs kapja meg, és valóban, azt csinálja, amit írsz, meg amit a topiknyitó akarna.
Elvileg működik a tar -I helyett a tar --zstd is, ez rövidebb, csak ilyenkor meg nem biztos, hogy így meghívva a zstd használni fog 1-nél több szálat. Azért ha több magos, SSD-s gép, több szálon durván begyorsul a tömörítés, ha nem fog valami I/O meg cache bottleneckbe, akkor lineárisan skálázódik a szálakkal, I/O sebességgel. Arra még felhívnám a figyelmet, hogy a -I ilyen értelmű használata tar-nál egy GNU bővítés, az eredeti POSIX kompatibilis BSD tar, pl. más értelmeben használja ezt a kapcsolót, annál -I = -T jelentésben áll.
Egyébként meg ezt lehet tar nélkül is, mármint amit a topiknyitó akar, pl. beállít cron-feladatot vagy systemd service-t, és az x időnként lefuttat egy felparamtérezett rsync parancsot, ami meghatározott mappákat átküldi a másik szerverre, és ott meg a fájlrendszeren bekapcsolható transzparens tömörítés, így kb. ugyanott van az ember. Ez a szép a unixlike rendszerekben, hogy egy problémára többféle megoldás is van, egyiknek ez, másiknak az lehet az előnye, és nincs az, mint a mainstream, proprietary rendszereken, hogy mindenkire egy megoldás van ráerőltetve, mint „sztenderd”. Akár még az is lehet, hogy a rendszeresen menteni kívánt mappákat, fájlokat egy külön btrfs-s volume-on tartani, és arról x időnként automatizált snapshot készíthető, és btrs-en a transzparens röptömörítés is beállítható.